Vagyont építenél? Így kerüld el a leggyakoribb csapdákat!

Az elmúlt években, ha bankban vagy befektetési szolgáltatónál intézte a befektetéseit, valószínűleg találkozott már az alábbi helyzettel: a számlanyitáskor a bankár megkérdezi, mi a befektetési időtávunk. Ha szerencsénk van, akkor hosszú távra tervezünk (több mint 5 év). Ezt követően a kockázatvállalási hajlandóságra térnek át, ami Magyarországon általában óvatos vagy legfeljebb kiegyensúlyozott. (Ennek miértjére egy későbbi blogbejegyzésben térünk vissza, de most fogadjuk el tényként, hiszen a magyar ügyfelek többségére ez igaz.) Végül, jobb esetben, szó esik a lehetséges deviza allokációról is. Ha a beszélgetés lezárul, a választott kezelési módtól függően vagy a szolgáltató befektetési csapata önállóan fekteti be a pénzünket (diszkrecionális portfoliókezelés vagy DPM), vagy elénk tesznek egy portfoliótervet, amelyből választhatunk. (Kállay András kollégám már írt erről egy kimerítő elemzést, amit itt olvashat.)

De vajon elég ez? A szolgáltató csupán néhány adatot tud rólunk és a preferenciáinkról, de ez aligha nevezhető teljesnek.

Gondolhatnánk, hogy a megfelelő befektetési eszköz kiválasztásához az adott céget, a piacot, a makrogazdasági helyzetet, a világpolitikai aktualitásokat és várakozásokat (fundamentális elemzés), vagy éppen különböző árfolyam-mintázatokat (technikai elemzés) kell ismerni. Ez elsőre logikusnak tűnik, hiszen nem attól lesz „jó” egy részvény, hogy nekünk épp most van-e szükségünk osztalékra vagy hogy milyen iskolába jár a gyermekünk. De ettől még nem biztos, hogy az egyébként „jó” befektetés nekünk is megéri. Miért? Mert a saját vagyoni és személyes körülményeink is számítanak – és ezek azok a körülmények, amelyeket a bankárok általában nem vizsgálnak.

Az első fontos körülmény, ami befolyásolja a befektetési portfóliónkat, az adózás. Ma már szerencsére szinte minden szolgáltató automatikusan felajánlja a TBSZ számlanyitás lehetőségét, ez azonban nem mindig mentes a buktatóktól. Ha például a TBSZ fennállása alatt hozzá kell férnünk az ott elhelyezett eszközökhöz (például rendkívüli kiadásunk merül fel), akkor a teljes hozamunk adókötelessé válik (TBSZ feltörése). Mivel egy szolgáltatónál egy évben általában csak egy TBSZ számlát lehet nyitni, több banknál, befektetési szolgáltatónál is kell számlával rendelkeznünk a portfóliónk megosztása érdekében. Minél több szolgáltatónál van számlánk, annál nehezebbé válik a befektetéseink áttekintése és egységes kezelése.

Lényegesen nehezíti a befektetéseink adóhatékony kezelését, ha azok céges forrásból származnak (például osztalék a családi cégből vagy éppen cégeladás vételára). A TBSZ számlanyitáshoz és a társasági adómentes befektetéshez előbb le kell adóznunk (SZJA + esetlegesen SZOCHO) a megtermelt eredményt, majd csak a fennmaradó összeget tudjuk TBSZ számlán vagy más adóhatékony módon befektetni. Sokan a kötelező SZJA+SZOCHO miatt például egyáltalán nem veszik ki a cégből az osztalékot, hanem maradnak a céges keretekben, ami nagyobb befektethető összeget jelent (hiszen nem kellett megfizetni az SZJA-t és a SZOCHO-t), cserébe viszont a befektetések hozamán jelentkező TAO és további SZJA a későbbi teljesítményt rontja.

Hosszútávon, stabil befektetési hozam mellett a jelen adókörnyezetben mindig jobban járunk, ha leadózzuk az osztalékot és TBSZ számlán fektetünk be, mintha a cégben hagyjuk.

Aki ezen az alapvető tervezési lehetőségen is túl szeretne lépni, az a vagyontervezés legfontosabb eszközéhez, a bizalmi vagyonkezeléshez is fordulhat. Ez a jogintézmény nemcsak a családi vagyon megőrzéséhez és generációkon át történő gyarapításához alkalmazható, hanem a családi vagyon adóhatékony befektetéséhez is. Megfelelően kidolgozott vagyonkezelési struktúra esetén ugyanis a magánszemélyi adózás lehetőségei (TAO-mentesség, TBSZ) alkalmazhatóvá válnak olyan pénzeszközökre is, amelyek még nem hagyták el a céges adóztatási környezetet (azaz nem lettek SZJA-val és SZOCHO-val leadózva).

Egy helyesen kidolgozott bizalmi vagyonkezelési struktúra éves szinten akár több tízmillió forintot is javíthat a befektetési teljesítményünkön.

Amikor a családi vagyonunk, a jövőbeli megélhetésünk, nyugdíjunk, a gyerekek iskoláztatására félretett pénzének stb. befektetésén gondolkodunk, akkor az egyik fő alapelv az ún. diverzifikáció. Ez azt jelenti, hogy ha sok, a piacon egymással nem, vagy csak ritkán együtt mozgó befektetésben helyezzük el a pénzünket, akkor az egyes befektetések egyedi kockázatai kioltják egymást (azaz lehet, hogy hosszútávon egy-egy befektetésünk nem hozza az elvárt hozamot, míg mások „erőn felül” teljesítenek), és végeredményben a befektetéseink hosszútávon jól tervezhető és megbízható eredményt érnek el. Az adott szolgáltatónál lévő portfoliónk azonban nem egy laboratóriumi búra alatt működik, hanem a szó legszélesebb értelmében vett vagyonunkba ágyazva. A teljesítménye sem vizsgálható ezért önállóan, hanem csakis a teljes vagyonunkba ágyazva. Például, ha valakinek egy mezőgazdasági vállalkozása van, és az ebből származó jövedelmének egy jelentős részét mezőgazdasági cégek részvényeibe fekteti, akkor az az adott szituációban racionális döntésnek tűnhet, de a teljes vagyon szintjén túlzott kitettséget eredményezhet.

Valójában az eredményes befektetéshez nem lehet az egyes befektetési szolgáltatóknál elhelyezett portfoliókat izoláltan szemlélni, a diverzifikációs célok szempontjából a teljes vagyont és az összes szolgáltatónál kezelt összes befektetést együttesen kellene értékelni.

Sokan úgy gondolják, hogy a jog és a befektetések távol állnak egymástól, de ez nem így van. Nemcsak az olyan, jogilag szabályozott szituációk, mint egy válás vagy öröklés, hanem tételes jogi előírások is hatással lehetnek a befektetéseink szerkezetére. Egy tőzsdei cég meghatározó tulajdonosának például számos jogi előírásnak kell megfelelnie, de egy lombard hitel is tartalmazhat eszközválasztásra vonatkozó megkötéseket. Még olyan jogi események, mint egy per is kihatással lehetnek a befektetéseink jövedelmezőségére.

Képzeljük el, hogy szerencsés helyzetben lévő cégtulajdonosok vagyunk, akik épp most kaptak egy visszautasíthatatlan ajánlatot. A vételár 1 milliárd forint, amit bizalmi vagyonkezelésen keresztül tervezünk realizálni, majd egy kiegyensúlyozott portfólió keretében, forint alapon kívánunk hasznosítani legalább 5 évet meghaladó időtávon.

Cégértékesítés esetén nem ritka, hogy az ember éppen a folyamatos, „megélhetési” jövedelmének forrásán ad túl. Ilyenkor gyakran elvárás az is, hogy a kieső jövedelmet az értékpapír-portfólió termelje ki. Bizalmi vagyonkezelés esetében pedig a megtermelt eredményt még el is kell juttatni a kedvezményezettekhez, azaz vagyonkiadást is teljesíteni kell.

Ha a kiesett jövedelmet nem az értékpapír-portfólióból kell fedezni, hanem tartozik a vagyonba egy családi cég is, ami folyamatos osztalékfizetési potenciállal rendelkezik, elvileg megoldott a portfóliótervezési problémánk. De mi történik, ha a cég ügyvédje arról tájékoztatja a tulajdonost, hogy egy nagy értékű per indult a céggel szemben? Ebben az esetben a fizetési kötelezettségre céltartalékot kell képezni, ami az osztalékfizetési képességet rontja vagy teszi lehetetlenné. Végső soron tehát egy látszólag független, céges esemény (pl. per) is meghatározó befolyást tud gyakorolni a portfóliónk összetételére.

Mint az előzőekből kiolvasható, a családi vagyon hosszútávú és eredményes gyarapítása gyakran embert próbáló feladat, ami mély és szerteágazó ismereteket kíván meg. Ezek beszerzése természetesen nem lehetetlen, hiszen számos bank és befektetési szolgáltató közül lehet választani, és jó néhány ügyvédi iroda, tanácsadócég stb. szakosodott már vagyontervezésre és magánszemélyi adózási kérdésekre. A fő kockázat az, hogy ezek a szolgáltatók ritkán értenek egymás területeihez, és nem képesek a vagyonunkat egészében szemlélni. A bankár pl. törvényileg sem nyilváníthat véleményt adózási vagy jogi kérdésekről, a jogász/adószakértő pedig ritkán jártas a befektetések világában. Az egyes szolgáltatók közötti információáramlás biztosítása ráadásul ilyenkor a megbízó feladata.

A segítséget az ún. Wealth Management jelenti. Ez a szolgáltatás szülőhazájában – az USA-ban – teljesen mást jelent, mint amit ma Magyarországon a legtöbb szolgáltató marketing kommunikációjában.

A Wealth Management ugyanis a teljes – pénzügyi és nem pénzügyi – vagyon kezelésének tudományát jelenti, melynek során az egyes, jelentősen eltérő területeken működő szakértők (pl. befektetési szakértő, jogász, adószakértő stb.) egymással együttműködve, egyetlen szolgáltatás keretében biztosítják a családi vagyon megőrzését és gyarapítását, akár generációkon át is. Nemcsak a befektetési hozam növelésével, hanem a teljes vagyon optimális kialakítása útján is.

Szerencsére ma már ez nemcsak álom, hanem az APELSO Wealth Management keretében elérhető bárki számára. A szolgáltatás tartalma részletekben a honlapunkon olvasható.

Illés István - cégtárs