Az utóbbi napokban a forint az euróval szemben ismét 410-es árfolyamszintet vette célba, sőt, egy rövid ideig az árfolyam egészen a 412-es szintig gyengült. Természetesen a forint gyengüléséhez globális hatásként a dollár erősödése is nagyban hozzájárult, de még így is ismét realizálnunk kellett, hogy a feltörekvő piaci devizák között a legsebezhetőbbek között tartottak minket számon, hiszen a régiós devizák (lengyel zloty, cseh korona) nem gyengültek olyan mértékben, mint a hazai fizetőeszköz. Így újra feltehető a kérdés: vajon ha ennyire sérülékeny a forint, pénzügypolitikai szempontból érdemes a független monetáris politikát fenntartani a stabilan menedzselt valutaárfolyam kárára? Jelen bejegyzésben egy „lehetetlen szentháromság”-ról szóló cikket alapul véve vizsgálom, hogy mi szól az euró mellett, vagy épp’ ellen.
Trilemma az euró bevezetése kapcsán
Mi is az a közgazdaságtani szentháromság?
Röviden megfogalmazva a lehetetlen szentháromság azt mondja ki, hogy egy országnak nem lehet egyidejűleg szabad a tőkeáramlása, önálló monetáris politikája és stabilan menedzselt a devizaárfolyama. Magyarország a keleti-blokk szétesését követően nyitotta meg kapuit a gazdasági liberalizmus felé, ami egyúttal azt is jelentette, hogy fokozatosan növelte a pénzügyi integrációját a világpiacokon. Hazánk pénzügyi integrációjának gyorsító sávjává a 2004-es uniós csatlakozása vált, hisz a gazdasági unió, a nagy, belső piacra való belépés révén a szabad tőke (munkaerő, áru, tőke, szolgáltatás) áramlását jelentős mértékben felgyorsította. A fokozatosan megnyíló tőkemérleg egyúttal azt is jelentette, hogy a gazdaságpolitikai vezetésnek a maradék két, pénzügy politikai cél közül kellett egyet választania. A 2001-2008 közötti időszakban, bár volt próbálkozás hazai oldalról mindhárom cél megtartására, azonban a devizaválság idején a piac kikényszerítette a stabilan menedzselt devizaárfolyam-cél feladását, így végül a jegybank kénytelen volt eltörölni a célsávot. Így a csehekhez hasonlóan Magyarország 2008-at követően az önálló monetáris politikát kombinálta a szabad tőkeáramlással, míg például Szlovénia vagy Szlovákia az euró bevezetésével, az önálló monetáris politikát adta fel, a régiós országok közül. Önmagában természetesen a saját deviza nem jobb vagy rosszabb, mint a közös valuta használata, illetve a versenyképesség szempontjából sincs önálló hatása az euró használatának, hisz mindkét pénzügypolitikai kombinációra lehetne sikereket mondani. Ha semleges a deviza, miért emelnek szót ez esetben a közös valuta használata mellett?
Mi az a Trilemma-index?
Röviden fogalmazva, olyan objektív, bináris mutató, mely a szentháromság gazdaságpolitikai céljait próbálja mérni egy adott ország esetében. Amennyiben egy cél jellemző egy adott országra, úgy az 1-es értéket veszi fel, míg a nem jellemző esetén 0-s értéket adja (0,5 érték felett jellemzőnek tekintjük). Az index jó kiinduló alapot ad, az országok pénzügypolitikai célok szempontjából mérhetőek a közgazdaságtani szentháromság koordináta rendszerében, de számos kritika megfogalmazódott az index módszertanával kapcsolatban.
A 2004-esek
Hazánk 2004-ben csatlakozott az EU-hoz, Csehországgal, Szlovéniával, Szlovákiával egyetemben. Mind a négy közép-kelet-európai országra elmondható, hogy kicsi, nyitott gazdaság. Az 1.ábrán látható a Trilemma-index értékei országonként, célokra lebontva. Az ábráról leolvasható, hogy amíg Magyarország és Csehország az önálló monetáris politikát, addig Szlovénia és Szlovákia a stabilan menedzselt árfolyamot(Szlovénia 2007-ben, Szlovákia 2009-ben vezette be az eurót) kombinálta a nyitott tőkemérleggel az Uniós csatlakozást követően.
A gazdaságpolitikai sikert az egy főre jutó éves GDP-vel mérve látható a 2. ábrán, hogy önmagában a devizának nincs sorsdöntő szerepe a versenykésességben. Szlovákia és Magyarország közel hasonló egy főre jutó GDP-vel csatlakozott az Európai Unióhoz. Szlovákiában 2009-ben bevezették az eurót, ami nem gátolta a szlovák egy főre jutó bővülést a vizsgált időszakban. Sőt, az időszak végére az egy főre jutó hazai bruttó termék Szlovákiában magasabb volt, mint Magyarországon, annak ellenére, hogy az euró bevezetésével az önálló monetáris politikát feladta az ország.
Mi a konklúzió?
Összefoglalva, egy ország makrópénzügyi menedzsmentjének választania kell, hogy a szabad tőkeáramlás, önálló monetáris politika és a kötött devizaárfolyam közül melyiket engedi el részben vagy teljes egészében. Az Uniós csatlakozást követően a gazdasági unióba belépve a nyitott tőkemérleg választása nem kérdés, így két út maradt a pénzügypolitikusoknak: megtartani a hazai devizát, ezáltal a monetáris politikát országhatáron belül tartva, vagy belépni az Eurózonába a stabilan menedzselt árfolyamot választva. Egyik kombináció sem jobb vagy rosszabb a másiknál, mindkét kombinációra lehet sikert és bukást is felemlegetni a múltból. Szlovákia példája azonban rámutat arra, hogy egy hazánkhoz hasonlóan exportra termelő ország versenyképességét nem feltétlenül gátolja az euró használata. A pozitív hatások azonban felsorakoztathatok az euróval kapcsolatban: a spekulatív tőkét távol tartja az országtól, megszűnik a gyors és jelentős devizaleértékelődés okozta kiszámíthatatlanság, javulhat az ország sérülékenysége. Azonban a 2010-2012-es Euróválság a görög példán keresztül rámutatott arra is, hogy önmagában a közös valuta használata a külső sokkokkal szemben nem tesz teljesen ellenállóvá, a fiskális politikának kiemelt szerepe van a külső sokkokkal szembeni rezisztenciában.
Egy szónak is száz a vége: Kicsi, nyitott gazdaságok esetében az euró használata nem törvényszerű gátja a versenyképességnek.
Horváth Gergő - portfoliomanager
Az APELSO cégcsoport által üzemeltetett blog célja kizárólag tájékoztatási és oktatási célokat szolgál, és nem minősül befektetési tanácsnak vagy elemzésnek. Az APELSO blogok lehetőséget adnak munkatársainknak, hogy személyes érdeklődésükön és látásmódjukon keresztül bemutassák a wealth management és befektetések világa iránt érdeklődőknek az aktuális trendeket, piaci folyamatokat, történéseket. Az írásokban megjelenő információk gondosan összeállítottak, azonban nem garantálhatóak teljes pontosságukban vagy frissességükben. Az APELSO Blogon megjelenő írások kizárólag személyes véleményeket tükröznek, és nem tekinthetők befektetési ajánlásnak vagy döntési alapnak. Az olvasóknak javasoljuk, hogy minden befektetési döntésüket saját körülményeik és szakértelmük alapján alaposan mérlegeljék, és szükség esetén kérjenek szakmai tanácsot egy képzett tanácsadótól.