Tanuljunk elődjeink példájából, avagy mire használható jól a Trust?

Mit tanulhatunk egy sokévtizede sikeresen működő trust példájából? Mit kezdett a 80%-os öröklési adóval a Cavendish család és mi maradt a mai örökösöknek? Múlt és jelen a trust használhatóságáról.  

A Chatsworth House Trust történelmi háttere 

A család tagjai már a 14. században fontos állami hivatalokat töltöttek be, a 18. században az egyik Devonshire rövid ideig miniszterelnök, egy másik pedig a 20. század elején kanadai főkormányzó volt, Harold Macmillan miniszterelnök (1957-63) pedig ez utóbbinak volt a veje.  A Devonshire-ok politikai befolyásához csak a Cecil család és a Stanley család befolyása hasonlítható.  Mindketten fontos miniszterelnököket adtak Nagy-Britanniának a 19. században.

A Cavendish családi vagyont igazából – mint annyi más főnemesi család vagyonát – az angol reformáció, pontosabban az udvariasan a „Monostorok feloszlatása” (Dissolution of the Monasteries) néven ismert szabad rablás alapozta meg.  VIII. Henrik uralkodása alatt az egyházi vagyont elkobozták, annak egy része a mindig üres királyi kincstárt gyarapította, ám talán a nagyobb része ment az akkori befolyásos családok zsebébe. 

A Cavendish örökség megadóztatása egyszer és mindenkorra megváltoztatta a családi vagyon helyzetét

Az új herceg úgy döntött, megőrzi a Chatsworth House-t, a legfontosabb családi otthont és a vagyon más elemeinek eladásával teremtik meg a fedezetet az örökösödési adó megfizetésére.  Ismét több tizezer hektár földet adtak el, az örökösödési adó egy fejében átruházták a Nemzeti Alapítványra (National Trust) az egyik legfantasztikusabb reneszánsz kastélyt, Hardwick Hallt.  Ezen túl eladták a műgyűjtemény sok fontos darabját, Rembrandt és van Dyck festményeit, ősnyomtatványokat, régi mesterek rajzait.  A megmaradt családi vagyon még mindig hatalmas, több tízezer hektár angliai és írországi birtok, Rembrandt festmények, Leonardo rajzai, könyvek.  Az örökösödési adó és kamata megfizetése 24 évig tartott, csak 1974-ben fejeződött be.

A tizedik herceg 1946-ban hozta létre a Chatsworth Settlement megnevezésű családi trustot, melyre a halála esetére átruházta a házakat, a gyűjteményeket és a birtokokat. Ez akkor nem óvta meg őket a hatalmas összegű örökösödési adó megfizetésétől, mert nem telt el az adományozás és a tizedik herceg halála között az akkor előírt ötéves időtartam.

Kik kezelik a Cavendish vagyont?

A Chatsworth Settlement Trust vagyonkezelői – a trustee-k – természetes személyek, többségük független a Cavendish családtól, de természetesen a tagok között találjuk a tizenkettedik herceget és az örökösét. Az utóbbi az elnök is egyben.

A Cavendish családi vagyon újjászervezése

1981-ben a Chatsworth Settlement vagyonkezelői, mint a ház és a birtok tulajdonosai, létrehozták az új Chatsworth House Trustot, melynek jogi formája – nevében ellentétben – nem trust, hanem egyfajta, jegyzett tőke nélküli nonprofit társaság („company limited by guarantee”). A Chatsworth House Trust célja a ház és a kapcsolódó birtok megőrzése a jövő nemzedékek és a köz számára, és ennek megfelelően közhasznú szervezetként lehetett nyilvántartásba venni.  Ez az új „trust” vette bérbe a házat, a birtokot, mindösszesen több mint 700 hektárt, 99 évre, egy jelképes, évi egyfontos bérleti díjért, a család pedig piaci bérleti díjat fizet a magán lakosztályok használatáért.  Mivel a közönség számára megnyitott ház bevételei – évente jó félmillió látogató ellenére – nem fedezik annak költségeit, a ház és a birtok fenntartására, műtárgyak, többnyire régi mesterek rajzainak eladásából többmillió fontos vagyonalapot hoztak létre. 

A „Devonshire Group” a Chatsworth Settlement Trust „cégneve”, melyhez  jótékonysági szervezetek és vállalkozások tartoznak. A vállalkozások között történelmi látnivalók, üzletek, éttermek és luxusszálláshelyek is fellelhetőek. A birtokok között bérbe adott farmok és lakóingatlanok, egy 2000 lakásból álló ingatlanfejlesztő vállalkozás, fenntartható erdőgazdálkodási és mezőgazdasági vállalkozások is vannak. 

Filozófiáját és alapvető céljait a Devonshire Group honlapján így fogalmazták meg:

„a Devonshire Csoport minden részének jövője elválaszthatatlanul összefügg helyi közösségeink, alkalmazottaink, látogatóink, beszállítóink és partnereink jövőjével. Ha ezek a csoportok virágozni fognak, akkor a Devonshire-i Csoport is virágozni fog, és fordítva. Azzal, hogy együtt dolgozunk egy virágzó közös jövőért, mindannyian profitálunk belőle.” 

Célkitűzéseik közé tartoznak az örökség megőrzése, helyreállítása és gyarapítása a jövő nemzedékek számára, a hozzájárulás a közösség gazdasági, környezeti és társadalmi jólétéhez, örömet szerezni a látogatóknak és mindeneken át példát mutatni az ország és a világ számára. 

A vagyonos magyar családoknak ezekben az években kell megtanulni a hosszú távon fenntartható, felelős gazdálkodást és a vagyonok megőrzését a következő nemzedékek számára.  Ehhez mindig érdemes kilépni a magyar glóbuszról és megnézni, mások hogyan csinálják. 

Hazánkban a történelem elsodorta a sokévszázados családi vagyonokat, s még a legnagyobb vagyonok sem foghatók ahhoz, amit az angol felső osztályok az elmúlt ezer évben felhalmoztak, s amiből – a kifejezetten büntető, erősen „osztályharcos” indíttatású adórendszer mellett is – még mindig nagyon sok maradt. 

A történelem azt tanítja, hogy csak azok a családok és azok a vagyonok maradnak fenn hosszú távon, amelyek életképesek, gazdaságilag fenntarthatók és amelyeknek őrzői képesek haladni a korral.  Sehol nem népszerűek a nagyon gazdagok, de utcák és intézmények azoknak a nevét őrizik, akik tudnak visszaadni a köznek. 

„És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” (Lk. 12:48)

dr. Antall György - partner, igazgatósági tag