Hát erre már tényleg nem számítottam! – hangzott el a legendás vicc legendás poénja az elmúlt hetekben sokszor belső szakmai megbeszéléseinken. És valóban, bár erősen lehetett sejteni, hogy a régi-új amerikai elnök hivatalba érkezése tovább emeli a piaci zajszintet, az olyan lépésekre, mint például a beiktatás előtti hétvégén történő kriptó mém coin kibocsátás, a legrutinosabb piaci rókák is csak irigykedve csettinthettek.
Sokkal okosabbak ugyanakkor egyelőre a valóban fontos középtávú terveket illetően nem lettünk.
Bár az elnöki stáb kommunikációja láthatóan továbbra is erősen épít – tárgyalástechnikai eszközként – a nagyotmondásra, a piacok által várt valódi gazdaságpolitikai tervekről nem igazán tudunk többet, mint november előtt. Feltételezhetően azért, és erről több politikai elemzés is írt, mert a republikánus oldalon belüli erőcsoportok, az igazán agresszívek és a mérsékeltebbek között még zajlanak a belső csatározások, azaz a gazdaságpolitika főbb irányvonalai feltételezhetően még formálódnak.
Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a kampány során elhangzott ígéretek kapcsán már korábban jeleztük: azok sok esetben hemzsegnek a belső ellentmondásoktól és inkonzisztenciáktól. Van tehát mit kisimítani a belső vitákon. Így az önmagát oly’ sokszor a tőkepiac tükrében mérő elnöktől nem csoda, hogy a nagy dobásokkal egyelőre kivár, hiszen azok piaci fogadtatásai korántsem egyértelműek.
Egyértelmű ugyanakkor, hogy a befektetői várakozások nagyon felfokozottak – ha ez volt a cél, Trump sikeresen mozgatta meg az amerikai zsigeri ösztönöket.
A nagyon optimista várakozások persze könnyen vissza is üthetnek, és a részvénypiaci kilátások szempontjából ez az a tényező, ami a leginkább óvatosságra inthet minket az elkövetkező hónapok kapcsán. 2022-ben és 2023-ban is nagyot szólt az amerikai növekedés 2,5-3,0%-os szintje a 0,5-1%-os várakozásokhoz képest, most ugyanakkor a legtöbben már ennek a gyors ütemnek a fennmaradását várják. A piacok pedig biztosan ezt árazzák.
