Méltó utódok és “Herbertek”

Ifj. Andrássy Gyula, Kossuth Ferenc és Tisza István - az előző századforduló (1900) körüli magyar politikai közbeszédben ellenfeleik Herbert néven emlegették őket, és a nagy elődök méltatlannak tartott leszármazóit.  A gúnynév onnan ered, hogy az egykori német kancellárnak, Otto von Bismarcknak, és a brit liberális miniszterelnöknek, William E. Gladstone-nak is volt egy-egy Herbert keresztnevű, ám nem különösebben tehetségesnek tartott fia. A történelem azóta ítéletet mondott a nagy felmenők és leszármazottjaik felett. 

Minden nagy teremtő-alapító számára a fő kérdés az, hogy mitől lesznek az utódok méltó utódok és nem “Herbertek”. A nyugati irodalom nagy regényei – mint többek között A Buddenbrook ház, A Forsyte Saga és A Thibault család - foglalkoznak a teremtő, a fenntartó és az elherdáló nemzedékek sorsával. A nyugati civilizációban fő szabályként az elsőszülött fiú örökölt mindent: a középkorban elterjedt “agnát primogenitura” fő célja az volt, hogy a nagy földbirtokok ne aprózódjanak el az örökösök között. A modern korban a leszármazók egyenlősége, a fel nem osztható örökség – így például királyi trón vagy főnemesi cím – esetében pedig az egyszerű elsőszülöttség az általános szabály.

A történelmet ismerők tudják, hogy ez nem mindig és nem mindenütt volt így. Az öröklés nagyon sokszor a túlélők viadala volt, a leszármazók egymás elleni kíméletlen harcától kezdve, egészen az oszmán udvarban szokásos tömeges testvér gyilkosságokig. 

A pszichológia egyik legfontosabb dilemmája ma is a „nature or nurture” kérdése, vagyis mi az, ami velünk születik, és mi az, ami tanulható s így tanítható is.  Akár tetszik, akár nem, nagyon különbözőnek születünk. Vannak szépek és csúnyák, okosak és buták, tehetségesek és tehetségtelenek. Nemcsak az számít, hogy hová, milyen körülmények közé születünk, hanem az is, hogy mit hozunk magunkkal, mit tartogat nekünk a genetikai örökségünk.  Az sem törvényszerű, hogy a képességek öröklődjenek. Így nagyon könnyen lehet, hogy az utódok nemzedéke – kapja bár a legnagyobb szeretet és a legmintaszerűbb képzést – egyszerűen nem alkalmas az elődök nyomdokába lépni.  Lehet, hogy valami másban tehetségesek: talán nagyszerű mérnökök, elkötelezett orvosok, zseniális muzsikusok vagy tehetséges írók, ám – a családi vagyon szempontjából viszont, és jelen esetben ez a fontos – sajnos csapnivaló üzletemberek. Ilyenkor a szülők akkor tesznek jót mindenkivel, ha abban támogatják a gyerekeket, amiben azok jók. S aztán ki tudja, mit hoz a jövő.

Az utódok felkészítése is végső soron a gyereknevelés része, s így egyszerre egyszerű és nagyon bonyolult.  Míg az anya a feltétlen és elfogadó szeretet forrása, az apai feladat, ha tetszik, az apai szeretet más. Akkor teszi a dolgát, ha tanít, inspirál és célokat tűz ki, támogat, de nem nyom el.  A nevelés voltaképpen ezeknek a szülői feladatoknak a teljesítése. Eddig egyszerű, de hogy adott esetben, egy adott gyerekkel mit is kell tenni, már sokkal bonyolultabb dolog. Mert hát meddig is terjedhet a feltétlen, anyai elfogadó szeretet, s hogyan kell úgy célokat kitűzni, inspirálni, adott esetben bírálni, megtanítani túlélni, a nehézséggel megküzdeni?

Jó regényt írni vagy jó filmet csinálni konfliktus helyzetből, méltatlan utódokról, elkártyázott örökségekről lehet.  Ám épp a legtehetősebb országok legnagyobb családi vagyonainak története mutatja meg, hogy lehetséges a sikeres utódlás. Sőt, megkockáztatom, ezek a sok generációs nagy vagyonok épp azt igazolják, hogy talán több is a méltó utód, mint a „Herbert”. 

Így talán még izgalmasabb feltárni, hogy a történelem folyamán hogyan lettek az utódok méltó utódok. Hazánkban közel nyolc évtized után előszőr nyílik lehetőség a békés nemzedékváltásra, valóban nagy vagyonok átörökítésére.  Mivel a folytonosság a II. Világháborút követően megszakadt, szinte mindent újra kellett tanulni. Gyakran ez jól sikerült: bár még a nagy nemzedékváltási folyamat elején tartunk, tucatszámra találni jó példákat a sikeres vagyonátadások.  A sikeres, hosszú távú vagyon átörökítés alapja valamiféle családi etika és küldetéstudat.  Ami csak akkor működik csak, ha őszinte és igaz: a képmutatás, rosszabb esetben a hazugságok hiteltelenné teszik a családi etikáról szóló intelmeket.  Ne legyenek ugyanakkor illúzióink sem: az örökösök, a lehetséges utódok gyakran üvegburában élnek. A való élet ezzel szemben sokkal inkább küzdelem. Hogy egy népszerű, a témába vágó filmsorozatot idézzek, „állatkertben [azaz védett környezetben] élünk, ám az őserdőben vadászunk.”

Érzésem szerint, a sikeres utódlás másik feltétele ennek a paradoxonnak a megértése.  A nemzedékváltás, a családi vagyonok hosszú távú fenntartása ugyanakkor feltételezi a megfelelő intézményeket is.  Nemcsak a támogató, vagy legalábbis nem ellenséges gazdasági és szabályozási környezet elengedhetetlen, de átlátható és működőképes szabályokat kell alkotni a vagyon igazgatására és a vagyonból részesülésre is.  Abban az időben, amikor még a föld volt a vagyon legfőbb forrása, hitbizomány létrehozása és egy jószágigazgató elegendő volt. A mai családi vagyonok nemcsak sokkal nagyobbak, hanem sokkal összetettebbek is, mint az elmúlt századokban voltak.  Így a vagyon igazgatása, annak jogi és gazdasági kerete is sokkal bonyolultabb, komplex szervezetet, többféle tudást igényel.  Mára ezek a keretek szerencsére rendelkezésre állnak: az elmúlt évtizedekben nemcsak a családok tanultak sokat, hanem mi, vagyonkezelők is.

Dr. Antall György
cégtárs

APELSO WEALTH MANAGEMENT

(Az írás először az „A 100 leggazdagabb magyar” című kiadványban jelent meg. A másodközlés a kiadó szíves engedélyével.)

Az APELSO cégcsoport által üzemeltetett blog célja kizárólag tájékoztatási és oktatási célokat szolgál, és nem minősül befektetési tanácsnak vagy elemzésnek. Az APELSO blogok lehetőséget adnak munkatársainknak, hogy személyes érdeklődésükön és látásmódjukon keresztül bemutassák a wealth management és befektetések világa iránt érdeklődőknek az aktuális trendeket, piaci folyamatokat, történéseket. Az írásokban megjelenő információk gondosan összeállítottak, azonban nem garantálhatóak teljes pontosságukban vagy frissességükben. Az APELSO Blogon megjelenő írások kizárólag személyes véleményeket tükröznek, és nem tekinthetők befektetési ajánlásnak vagy döntési alapnak. Az olvasóknak javasoljuk, hogy minden befektetési döntésüket saját körülményeik és szakértelmük alapján alaposan mérlegeljék, és szükség esetén kérjenek szakmai tanácsot egy képzett tanácsadótól.