Ki nevet a végén? A Kúria precedensképes határozata a perköltségről

Bizonyára mindenki ismeri a címben szereplő népszerű társasjátékot.  Míg hazájában a „Mensch ärgere Dich nicht” („Ne mérgelődj”) nevet viseli, addig itthon a közmondássá nemesült „az nevet legjobban, aki utoljára nevet” szólás után kapta nevét. Mind a német, mind a magyar neve tökéletesen kifejezi a játék lényegét: ha egy játékos közel van a célhoz, már-már győztesnek érezheti magát, de még mindig leütheti egy másik játékos, és kezdheti a játékot elölről.  A játék során ezért a már-már biztosnak tűnő győzelem esetén sem bízhatjuk el magunkat. De hogyan is jön ehhez a Kúria?

Aki már pereskedett, megtapasztalhatta, hogy habár a pert megnyerte, győzelme nem felhőtlen, hiszen a jogi képviselőjének megfizetett munkadíjat pervesztes ellenfele csak részben téríti meg számára. Az – olykor csak vélt – igazát kereső így könnyen találhatta magát abban a helyzetben, hogy a számára kedvező döntés ellenére is anyagilag „ráfizetős,” de semmiképpen sem nullszaldós volt a perindítás.  (Persze, az erkölcsi győzelem is győzelem, de ha az anyagi győzelem is társul hozzá, akkor bizonyosan nagyobb az öröm.)

Jellemzően kisértékű ügyekben gyakorta előállt az a helyzet, hogy a jogaiban sérelmet szenvedett fél tartva a hosszan elhúzódó, költséges pertől, inkább meg sem indította azt, mintsem „rajta maradjon” a jogérvenyítés olykor tetemes, a megnyerhető összegnél olykor magasabb költsége.

Ezzel szemben a másik fél ezt a helyzetet kihasználhatta azáltal, hogy lehetőségeihez mérten igyekezett a peres eljárást elhúzni, további költséget (jellemzően ügyvédi munkadíjat) generálva így magának, s ellenfelének. Az ugyanis ritka volt, mint a fehér holló, hogy a pervesztes fél a pernyertes fél teljes, perindítással felmerülő költségét megfizesse. A zászló sok esetben így a szerződésszegő, mulasztó félnek állt, hiszen a másik fél követelésének teljesítését relatíve alacsony többletköltség mellett akár több évre is elhúzhatta, a jogvita peren kívüli, gyors rendezésére pedig érdektelenné vált.

A fentiek oka egy immár több, mint 20 éves miniszteri rendelet, ami lehetőséget biztosit az eljáró bíróságoknak arra, hogy „indokolt” esetben a túlzott mértékű ügyvédi munkadíjat mérsékeljék. Magyarul: a bíróságnak meg van a lehetősége arra, hogy a pernyertes fél által ténylegesen kifizetett ügyvédi munkadíjnak csak egy részét hárítsa át a pervesztesre.

Miután a bíróságok ehhez az eszközhöz meglehetősen sűrűn nyúltak, az elmúlt években a perköltség törvényi funkciója megkopott, már-már segítve ezzel a renitens feleket. Holott a törvény egyértelmű: a perköltség a félnél – a perben vagy azt megelőzően – a joga érvényesítésével összefüggésben és szükségképpen felmerült minden (hangsúlyozom: minden) költség.

A perköltség vesztesre hárítása ugyanis két cél szolgál(na): egyrészt reparál(na) azáltal, hogy ne a pernyertes félnek kelljen viselnie az ügyvédi munkadíjat és költségeket, másrészt preventív célokat is szolgál(na), vagyis megakadályozza a szemmel láthatóan alaptalan pereket (ún. „tyúkpereket”). Utóbbi esetben az elgondolás az, hogy az indokolatlanul perlekedő pervesztes fél legyen köteles megtéríteni az alaptalan perben indokoltan felmerülő perköltségeket, így az ellenérdekű fél ügyvédi munkadíját is, s ezzel a jogkövetkezménnyel számolnia kelljen a perindítás előtt. 

Úgy tűnik azonban, hogy a Kúria fenti már-már általánossá vált, pernyertes-barátsággal aligha vádolható joggyakorlattal szakítani kíván. A Kúria ugyanis az alsóbb bíróságok (azaz tulajdonképpen valamennyi más bíróság) számára kötelező értelmezést adott arra nézve, hogy mikor van helye az ügyvédi munkadíj mérséklésének.  A Kúria Pfv.II.20.887/2023/6. számú döntésében kimondta a kulcsszót: kivételesség.  Legfőbb bírósági szervünk rögzítette, hogy az ügyvédünkkel kötött szerződésben megállapodott munkadíj bíróság általi mérséklése általánosságban, konkrétumok nélkül nem lehetséges, az kizárólag a szerződési szabadság alapelvével szemben szigorúan kivételes és ebből adódóan meglehetősen szűken értelmezendő lehetőség. Az óradíjas elszámolású ügyvédi munkadíj pedig kizárólag akkor csökkenthető a bíróság által, ha az a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nyilvánvalóan ellentétes, kirívóan eltúlzott mértékű. A bíróság vizsgálatának pedig objektívnek kell lennie, azaz kizárólag arra terjedhet ki, hogy az ügyvéd tényleges perbeli tevékenysége a megbízási szerződésben általa vállalt kötelezettségnek megfelelt-e: a tárgyalásokon részt vett, a pervitelhez szükséges periratokat elkészítette, határidőket betartotta, azaz ügyfele jogi képviseletét az eljárási jognak megfelelően ellátta.

A jogi egyetem egyik első előadásán elhangzott bölcs tanácsként, hogy minden embernek megvan a veleszületett egészséges jogérzéke, amire jobban tesszük, ha hallgatunk, mert azt a jogérzéket a jogi diploma csak elrontja. 

Bizonyosan a mindenkiben ott rejlő jogérzékből fakadó megállapítást tette a Kúria akkor, amikor kimondta a laikusok számára nyilvánvalót, hogy a perköltség viseléséről való döntés kizárólag a fél pernyertességén-pervesztességén alapulhat, ezért pernyertesség esetén járó perköltség azt jelenti, hogy a bíróság az ügyvédi munkadíj megtérítésére a pervesztes felet a pernyertes fél javára kötelezi (azaz ügyvédi költségét a pervesztes féllel fizetteti meg), mivel alappal perelt, illetve alaptalanul perelték. Ebből következően pernyertesség esetén nem mérséklési szempont az ügyvéd munkájának minősítése, ahogy nem releváns a bíróság véleménye sem például arról, hogy az ügyvédi munkadíj milyen arányban áll egy átlagos havi munkabérrel.

A Kúria egyébként kitért arra a laikusok által ugyancsak minden bizonnyal észlelhető, de legalábbis sejthető körülményre, hogy egy ügyvéd munkáját a peres beadványai terjedelme, bírósági megjelenéssel járó tárgyalásai száma alapján értékelni nem lehet, hiszen az ügyvéd tevékenysége ennél jóval több. Gyakran előfordul ugyanis az, amikor az ügyvéd lényegesen több időt fordít a beadvány előkészítésére, a féllel való kommunikációra, mint magának a konkrét periratnak a megírására, ezek pedig mind a „színfalak” mögött történnek.

Felmerül a költői kérdés, hogy mi lesz ezután?  Hogy klasszikust idézzek, a tömör, rövid válaszom az, hogy Curia locuta, causa finita est.  (Kúria döntött, a vitának vége.)  A hosszabb válaszom pedig az, hogy minden bizonnyal időbe fog telni, amíg a bírósági gyakorlat leköveti, alkalmazza majd a Kúria friss megállapításait, noha a döntést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

Az bizonyos, hogy a jövőben felértékelődhet az óradíj alapú ügyvédi munkadíj szerepe a peres eljárásokban, s elindulhatunk abba az irányba, hogy a perköltség fentebb említett funkcióit ténylegesen betölthesse.

Az talán kijelenthető, hogy az ellenfél kevésbé lesz érdekelt a per elhúzásában és a költségek szaporításában, míg a kisértékű ügyek fölött várhatóan nem lebeg többet Demoklész kardjaként a perköltség, hiszen nem számíthatnak többet a bíróságok perköltségcsökkentő „jótételére.” Ahogy várhatóan véget ér a többesélyes, vagy egyenesen alaptalan perek korszaka is, a felek pedig érdekeltek lesznek a mielőbbi, költséghatékony lezárásban, például egyezségkötés útján.

Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy helyreállhat a világ rendje, s talán azt is egyértelműbbé válik majd, hogy ki nevet a végén.

dr. Hegedüs Erik - ügyvéd

Az APELSO cégcsoport által üzemeltetett blog célja kizárólag tájékoztatási és oktatási célokat szolgál, és nem minősül adózási, jogi vagy befektetési tanácsnak. Az APELSO blogok lehetőséget adnak munkatársainknak, hogy személyes érdeklődésükön és látásmódjukon keresztül bemutassák a wealth management és befektetések világa iránt érdeklődőknek az aktuális trendeket, piaci folyamatokat, történéseket. Az írásokban megjelenő információk gondosan összeállítottak, azonban nem garantálhatóak teljes pontosságukban vagy frissességükben. Az APELSO Blogon megjelenő írások kizárólag személyes véleményeket tükröznek, és nem tekinthetők adózási, befektetési ajánlásnak vagy döntési alapnak. Az olvasóknak javasoljuk, hogy minden adózási, jogi, befektetési döntésüket saját körülményeik és szakértelmük alapján alaposan mérlegeljék, és szükség esetén kérjenek szakmai tanácsot egy képzett tanácsadótól.