A trust, vagyis a bizalmi vagyonkezelés és a rokon megoldások, mint a vagyonkezelő alapítvány létjogosultságát, a visszaélésekre hivatkozással a történelem során már sokszor és sok helyen kérdőjelezték meg. Ám a szükség még az erőszakos megoldásoktól sem visszariadó VIII. Henrik esetében is törvényt bontott és az angol trust túlélte a királyt. A trust és annak különféle változatai ma népszerűbbek, mint valaha.
APELSO Blog
In God We Trust
A történetfilozófia egyik legérdekesebb kérdése az organikus fejlődés és a felülről kezdeményezett reformok dichotómiája. Ha nagyon szigorúan vesszük, a nyugati világban organikus fejlődés egy helyen volt, ez Anglia és – bár ezen az Atlanti óceán mindkét oldalán megsértődnének – Anglia civilizációs nyúlványa, az Egyesült Államok. Az angol civilizációban forogta ki magát voltaképpen minden, ami a nyugati civilizációt jellemzi: egyéni szabadság, szabad vállalkozás, ellenőrzött kormányzás. Mindez persze sok kanyarral, vérfürdővel, paranoiás királyokkal és az ipari forradalom borzalmaival, de mégiscsak kialakult. Ami Angliában spontán kialakult, abból Franciaországban politikai program, Németországban pedig filozófia lett. Az Elbától keletre pedig szép álmok, amit időről-időre megpróbálnak valóra váltani, de aztán jön valami és elsöpri az egészet.
Nem volt ez másképp kedvenc témám, a trust, magyar változatában abizalmi vagyonkezelés esetében sem. A létrejöttét az angol jogrend sajátos logikája, a hagyomány és a megújulás, a hagyományos jog és az esetről-esetre épülő bírói jogfejlesztés tette lehetővé, A trust azért létezik, mert szükség van rá, pedig többször és többféleképpen is igyekezték felszámolni.
Hasonló intézmény sok hagyományos jogban is létrejött, kezdve a római jogtól az iszlám magánjogig, de a modern világba mégiscsak az angol jogterületről érkezett. Az európai kontinens jogalkotói szinte mindig az angol példához fordultak, amikor megoldást kerestek. Hazánk ezer éve a felülről jövő reformok országa. Nem Oroszország, ahol Nagy Péter nagyon is keleti módszerekkel próbált nyugatosítani, nálunk többé-kevésbé nyugatos módszerekkel próbálták, sokszor korukat is megelőzően, meghonosítani a nyugati intézményeket. A magyar trust, a bizalmi vagyonkezelés, és annak féltestvére, a vagyonkezelő alapítvány is ilyen felülről kezdeményezett reform eredménye, amelyet azután az egyébként meglevő, valós társadalmi szükségletek tettek élővé.
Már több min 35 éve működik az egykori Ostblockban valamiféle piacgazdaság, kevésbé udvariasan kapitalizmus, s ennek szükséges velejárója a vagyonos családok megjelenése. A magyar vagyonok jelentősen kisebbek, mint a hasonló méretű cseh gazdaságot uraló pár nagy család vagyona, s persze töredékei a kontinensnyi orosz világot uraló oligarchák vagyonának, de mégiscsak vannak. Minden családi vagyon szükséges velejárója viszont az öröklés, a nemzedékváltás. Időről-időre sok országban kísérleteznek azzal, hogy a nagy vagyonokat visszanyessék vagy akár meg is semmisítsék. Épp a trust szülőhazája, Anglia mutatja, hogy akármekkora örökösödési sarcot vetnek ki a legnagyobb vagyonokra, ami e törekvések csúcspontján, a negyvenes-ötvenes években a legfelső sávban a 100%-t is meghaladta, a vagyoni különbségek nem csökkentek számottevően, inkább egy jó pár régi vagyont sikerült kisöpörni, aminek a helyére újabbak jöttek. A vagyoni egyenlőtlenségek az élet ténye, a vagyonok elherdálása viszont nem növeli a társadalmi egyenlőséget, így egy jelentős méretű vagyonnál a vagyonvesztés mértéke is nagyon nagy lehet. Ezért nagyon is valós és méltányos, sőt legitim társadalmi cél a vagyonok védelme, megőrzésének biztosítása.
A családi vagyont sokszor nem a versenytársaktól vagy az adóhatóságtól, hanem inkább a családtagoktól kell megvédeni. A nyugati irodalom nagy regényei – mint többek között A Buddenbrook ház, A Forsyte Saga és A Thibault család - foglalkoznak a teremtő, a fenntartó és az elherdáló nemzedékek sorsával. A teremtő nemzedék tagjait okkal foglalkoztatja, mi lesz utánuk. A magyar, s általában persze a kelet-középeurópai családi vállalkozások pedig épp az alapítók, a teremtő nemzedék felváltásának idejét élik meg. A nemzedékváltás, a családi vagyonok hosszú távú fenntartása feltételezi a megfelelő intézményeket is.
A vagyonkezelés magyar szabályozása, a bizalmi vagyonkezelés és az azzal együtt élő vagyonkezelő alapítvány intézménye avatott kezekben kitűnően szolgálja e célokat, a családi vagyon minden eleme tekintetében legyen az vállalkozásokban, ingatlanokban vagy akár értékpapírokban.
Általuk átlátható és működőképes szabályokat lehet alkotni a családi vagyonok igazgatására és a vagyonból történő részesülésre is arra az időszakra, amikor a fenntartó, vagy esetleg az elherdáló nemzedékeket illeti meg a vagyon. A hosszú távú vagyon egyben tartás dilemmája a megőrzés igénye és a szükséges változások kényes egyensúlyának biztosítása is.
A mai családi vagyonok nemcsak sokkal nagyobbak, hanem sokkal összetettebbek is, mint az elmúlt századokban voltak. A családi vagyon megőrzéséhez és gyarapításához rendezett folyamatok és – különösen a nagy értékű, illetve bonyolult összetételű vagyonok esetében – többféle szakértelem szükségesek.
Ez a tudás ma már hazánkban is rendelkezésre áll, talán gazdagabban, mint valaha: az elmúlt évtizedekben a családok és a szolgáltatók egyaránt sokat tanultak, megtöltötték élettel a rendelkezésre álló szabályozási kereteket.
Ám a legnagyobb tudás sem ér semmit, ha a keretek, melyek között a vagyont megőrizni kell, nem elég biztosak. A kiszámíthatatlanság és a hirtelen irányváltások az intézményrendszerbe vetett bizalom erodálásához és a vagyon külföldre menekítéséhez vezet, ahogy ezt napjainkban sok külföldi példa is mutatja. A magyar trust, a bizalmi vagyonkezelés és annak féltestvére, a vagyonkezelő alapítvány valós és fontos társadalmi szükségleteket szolgálnak ki. A világos, átlátható és stabil szabályozás elemi érdeke a törvénytisztelő polgároknak és a szolgáltatóknak egyaránt, annak eredménye, a növekvő gazdaság, a gyarapodó adózók pedig adóbevételt teremtenek a közös kassza javára.
Ezért is vagyunk biztosak abban, hogy a trust élt, a trust él, a trust élni fog.