Hogyan legyek a magam ura akkor, amikor már nem vagyok az? Az élő végrendelet és az előzetes jognyilatkozat

A végrendeletekről bizonyosan mindenki hallott már. Noha a végrendelet közismert lehetőség arra, hogy meghatározzam, hogy a vagyonomat, vagy annak egy részét, egyes vagyontárgyaimat kinek, kiknek kívánom juttatni (olykor meghatározott feltételek támasztása „árán”) azonban a statisztika azt mutatja, hogy a magyarok meglehetősen ritkán kívánják meghatározni vagyonuk sorsát halálukat követően. Inkább rábízzák magukat a törvényes öröklés rendjére, amivel a jogalkotó egy sztenderd szabályrendszert kíván alkalmazni egységesen mindenkire, mellőzve minden egyéni, családi preferenciát. Tény ugyanakkor, hogy egy jól megírt végrendelettel például akár a hagyatékban lévő cég működőképessége is biztosítható váratlan elhalálozás esetére. Erről azonban egy későbbi cikkben lesz szó.

No, de mi a helyzet az élő végrendelettel (ún. living will), illetve az előzetes jognyilatkozattal? Az élő végrendelet és az előzetes jognyilatkozat céljában két egymáshoz meglehetősen hasonló jogintézmény, azonban hatókörükben mégsem azonosak.

Az élő végrendeletnek a nevével ellentétben tulajdonképpen semmi köze a végrendelethez, hiszen előbbi egy biztosan bekövetkező eseményhez, a halálhoz kapcsolódik – ahogy a rómaiak is megfogalmazták, a mors certa hora incerta, azaz „a halál biztos, az ideje bizonytalan” – míg utóbbi egy viszonylag ritka helyzetre, a teljes cselekvőképesség elvesztésére kíván a jog eszközével felkészülési lehetőséget biztosítani.  

Előző kijelentésemet annyival korrigálnom szükséges, hogy a kutatások szerint 2050-re robbanásszerűen nőhet az időskori elbutulásban érintettek száma[1], ezért a teljes cselekvőképesség időskori elvesztésének lehetősége reális, érdemes rá felkészülni. Itt ki kell emelnem azt, hogy a teljes cselekvőképesség elvesztése bekövetkezhet akár más módon is, nem csupán időskori elbutulás miatt, így például autóbaleset okozta éber kómás állapot is eredményezheti a teljes cselekvőképesség elvesztését.

Egyszerűen módon megfogalmazva tehát, az élő végrendelet azért élő, mert a „sima” végrendelettel szemben joghatását akkor fejti ki, amikor a nyilatkozó fél életben van. A közös pont pedig mindhárom esetében az, hogy a végrendelkező, illetve nyilatkozó fél egy későbbi helyzetet kíván előzetesen, a jövőre nézve rendezni.

Mielőtt áttérnék az élő végrendelet, illetve előzetes jognyilatkozat tartalmára, illetve megtételének módjára, először röviden tekintsük át, hogy mikor, hogyan veszítheti el valaki a teljes cselekvőképességét. A jog általános szabályai szerint minden ember cselekvőképes, kivéve, ha törvény, vagy a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó bírói ítélet megállapítja ennek ellenkezőjét. A cselekvőképesség pedig azt jelenti, hogy saját nevünkben, önállóan szerezhetünk jogokat és vállalhatunk kötelezettségeket. A törvény ugyanis azt feltételezi, hogy rendelkezünk a saját érdekeinknek megfelelő döntéshez szükséges belátási képességgel.  Például: önállóan eldönthetem, hogy mire költöm a vagyonomat, hol szeretnék lakni.

A cselekvőképesség akár részlegesen vagy akár teljes egészében, azaz személyi és vagyoni viszonyaink egészére nézve korlátozható. Ekkor tehát az előbb említett döntési önállóság szűkül, illetve pár kivételtől eltekintve meg is szűnik. Ahogy már említettem, cselekvőképességet kizárólag törvény, vagy bírói ítélet korlátozhatja.

A törvény két esetben vonja meg a teljes cselekvőképességet. Egyrészt gyermekek tekintetében, ami alapvetően közismert, másrészt cselekvőképtelen a törvény erejénél fogva az, aki ideiglenesen veszíti el cselekvőképességét, pl. orvosi beavatkozás miatti altatás ideje alatt.

Az előzetes jognyilatkozat és az élő végrendelet szempontjából a másik esetkör érdekes, azaz amikor bírósági ítélet korlátozza az egyén cselekvőképességét.  Mint fentebb írtam, a cselekvőképesség korlátozására sor kerülhet akár csak részlegesen is, ami azt jelenti, hogy a bíróság csak bizonyos ügycsoportokra mondja ki az illetőről, hogy nem rendelkezik a megfelelő belátási képességgel. Például enyhe fokú értelmi fogyatékossággal élő személy lehet annyira önálló, hogy egyszerűbb munkát végezzen, és ennek érdekében munkaszerződést kössön, de ahhoz már nem tekinthető eléggé önállónak, hogy a nagyértékű ingóságait kezelje, vagy döntsön az ingatlanának eladásáról vagy megterheléséről. Azon ügycsoportokban tehát, amelyekben a bíróság korlátozza a cselekvőképességet, az érintett helyett a gyámhatóság által részére kirendelt törvényes képviselője, a gondnoka dönt, olykor a gyámhatóság jóváhagyásával.  Ezzel szemben a cselekvőképesség teljes korlátozása esetén pár kivételt leszámítva a gondnok dönt az érintett helyett. A gondnok tehát a teljes cselekvőképességgel nem rendelkező személy törvényes képviselője és vagyonának kezelője. A gondnok ugyan köteles meghallgatni az érintett – a gondnokolt – véleményét, azonban a gondnokolt saját akaratát kikényszeríteni nem feltétlenül tudja. Azt, hogy ki lesz az illető gondnoka, azt a gyámhatóság törvényben foglalt sorrend alapján dönti el, előnyben részesítve azonban a közeli hozzátartozókat.

A cselekvőképesség elvesztése így meglehetősen ijesztőnek, kiszolgáltatott helyzetnek tűnik. Ezen azonban előzetes jognyilatkozattal, illetve élő végrendelettel lehet segíteni, előzetesen is felkészülve egy ilyen helyzetre.

Az előzetes jognyilatkozat

Egyszerűen fogalmazva, az előzetes jognyilatkozatban leírhatom, hogy mi történjen velem a jövőben akkor, amikor már nem hozhatok egyedül döntést, mert a teljes cselekvőképességemet a bíróság korlátozta, s gondnokság alá helyezett.

Az előzetes jognyilatkozatban foglaltakat fő szabály szerint a bíróság, illetve a gyámhatóság is köteles figyelembe venni akkor, amikor a nyilatkozó cselekvőképessége korlátozásra kerül. A bíróságnak ezért a gondnokság alá helyezéssel egyidejűleg hivatalból kell vizsgálnia, hogy a gondnokság alá helyezett személy tett-e korábban előzetes jognyilatkozatot, és ha tett, akkor egyidejűleg annak alkalmazásáról is döntenie szükséges. Az előzetes jognyilatkozat akkor hatályosul, amikor a nyilatkozatot tevő cselekvőképessége korlátozásáról bírósági döntés születik.

Mit szabályozhatok előzetes jognyilatkozatban? Meghatározhatom például azt, hogy én kit szeretnék gondnokomul, vagy éppen ki az, akit biztosan nem szeretnék. Iránymutatásokat adhatok arra vonatkozóan, hogy a gondnok hogyan kezelje nevemben és helyettem a vagyonomat, szükség esetén hogyan gondoskodjon rólam. Kiköthetem például azt is, hogy kórházi ellátás helyett elsődlegesen az otthonomban biztosítsa számomra a szükséges orvosi kezeléseket, s csak végső esetben „küldjön” egészségügyi vagy más bentlakásos intézménybe. Iránymutatást adhatok benne a gondnokomnak például arra vonatkozóan is, hogy a korábbi életszínvonalam fenntartása érdekében milyen értékes, de állapotom miatt feleslegessé vált vagyontárgyaimat értékesítse.

Miután az APELSO-csoport blogján vagyunk, érdemes megemlíteni azt is, hogy előzetes jognyilatkozatban a családi vagyontervezés körébe tartozó kérdések is rendezhetőek, például cselekvőképesség elvesztése esetére meghatározható a családi cégcsoport további sorsára vonatkozó elképzelések sora.

Miután az előzetes jognyilatkozatnak a fentiek miatt különös súlya van az ember életében, ezért előzetes jognyilatkozat kizárólag ügyvéd által ellenjegyzett okiratban vagy közokiratban, illetve gyámhatóság előtt személyesen tehető. Annak érdekében, hogy a bíróság szükség esetén értesüljön az előzetes jognyilatkozat létéről, illetve tartalmáról, az Országos Bírósági Hivatal az előzetes jognyilatkozatokról szóló elektronikus nyilvántartást vezet. Fontos, hogy a nyilvántartás nem nyilvános, a betekintés alapvetően a nyilatkozó, illetve egyes állami szervek részére lehetőség.

Ugyan előzetes jognyilatkozatot 2014. óta lehet tenni, a lehetőség nem vált széles körben ismerté. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a jelen cikk írásakor 2024-ben országos szinten 50 darab előzetes jognyilatkozat nyilvántartásba vételére sem került sor.

Az élő végrendelet

Az előzetes jognyilatkozathoz képest az élő végrendelet (living will) annyiban különleges, hogy noha azt is cselekvőképessége birtokában lévő személy tehet esetleges későbbi cselekvőképtelensége esetére, azonban az élő végrendelet elsődlegesen egy olyan eszköz, amely biztosítja azt, hogy a cselekvőképes személy későbbi cselekvőképtelensége esetén is megőrizhesse az önrendelkezését bizonyos orvosi kezelésekkel, beavatkozásokkal, illetve életvégi döntésekkel kapcsolatban.

Magyarországon az egészségügyi törvény lehetővé teszi azt, hogy a teljes cselekvőképessége birtokában lévő személy cselekvőképtelensége elvesztésének esetére előzetesen is visszautasítson meghatározott orvosi ellátásokat, vizsgálatokat, illetve életmentő, életfenntartó beavatkozásokat arra az esetre, ha gyógyíthatatlan betegségben szenvedne és betegsége következtében önmagát fizikailag ellátni képtelen, vagy fájdalmai megfelelő gyógykezeléssel sem enyhíthetők, azaz ún. passzív eutanáziával éljen akkor, amikor egyébként ilyen döntés meghozatalára neki már nem lenne lehetősége a cselekvőképessége korlátozása okán. Fontos, hogy életfenntartó, életmentő beavatkozás előzetes visszautasítására élő végrendeletben csak akkor van mód, ha olyan súlyos betegségben szenved az illető, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Ez a szabályozás egyébként hasonló a passzív eutanázia azon esetéhez, amikor a beteg ezen döntése meghozatalakor teljes cselekvőképessége birtokában van. Lényeges kiemelnem azt is, hogy a beavatkozások visszautasítása esetén is jogosult az illető a szenvedéseinek enyhítésére, fájdalmainak csökkentésére irányuló ellátásra.

Előzetes végrendeletben nem csupán meghozhatóak ezek a súlyos döntések előzetesen, hanem lehetséges az is, hogy a konkrét döntés helyett kijelöljük azt a személyt, aki cselekvőképességünk elvesztése esetére gyakorolhatja helyettünk a visszautasítás jogát. Azt azonban, hogy a döntés súlyával kit szeretnénk terhelni, alapos megfontolást igényel.

Valószínűleg nem kell indokolnom, hogy az élő végrendelet meglehetősen fajsúlyos, szó szerint életbevágó tartalma miatt kizárólag közjegyző előtt, közokirati formában tehető. Az élő végrendeletnek egyrészt meg kell felelnie a fenti jogszabályi előírásoknak, másrészt viszont az orvosi gyakorlatban is életszerűnek, hatékonynak, alkalmazhatónak kell lennie. Erdemes lehet ezért orvos segítségét is kérni az élő végrendelet elkészítése során. Habár jogszabály nem írja elő orvos közreműködését, a speciális egészségügyi szaktudás alkalmazása elengedhetetlen feltétele lehet annak, hogy a közjegyző által közokiratba foglalt élő végrendelet később megfelelően érvényesüljön, hatékony eszköz legyen.

Könnyen lehet, hogy egy fiatal, egészséges, egyébként alapbetegséggel nem rendelkező személy szeretne előzetesen rendelkezni a döntési képességének majdani elvesztése esetére. Esetében bizonyosan elegendő egy általános jellegű irat, míg egy idős, krónikus beteg élő végrendelete esetén konkrét rendelkezéseket is megadhat az egyes beavatkozásokkal, kezelésekkel kapcsolatban.

Fontos, hogy az előzetes jognyilatkozattal szemben az élő végrendeletnek nincs országos nyilvántartása, ugyanakkor a gyakorlat az, hogy célszerű lehet a nyilatkozatot a kezelőorvos, háziorvos részére átadni, aki annak másolatát feltöltheti az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe, illetve megoldás lehet az is, ha nyilvántartásban rögzített előzetes jognyilatkozat tartalmaz az élő végrendelet létére utalást.

Érdekességként jegyzem meg, hogy az élő végrendelet 2014. július 22-éig abban az esetben volt érvényes, ha pszichiáter szakorvos egy hónapnál nem régebbi szakvéleményében igazolta azt, hogy a nyilatkozó döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg, ráadásul a nyilatkozatot kétévente meg kellett újítani.  Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a szakvélemény beszerzését, illetve a megújítást nem tartotta alkotmányosnak, így ezen rendelkezéseket megsemmisítette, figyelemmel arra, hogy ezen előírások aránytalanul és szükségtelenül korlátozták az egészségügyi önrendelkezési jogokkal élni kívánók lehetőségeit.

Ahogy az előzetes jognyilatkozat esetében, úgy az élő végrendelet esetében is elmondható, hogy egyáltalán nem elterjedt a magyar társadalomban, sőt már önmagában azok száma is csekély, akik egyáltalán ismerik ezt a lehetőséget. Tapasztalataim szerint még a közjegyzők számottevő része sem találkozott a gyakorlatban élő végrendelettel.

Az előzetes jognyilatkozat és az élő végrendelet tehát a jogi megoldás arra, hogy a magam ura legyek akkor is, amikor ténylegesen már nem vagyok az.

 dr. Hegedüs Erik - ügyvéd