Sok helyről hallani, hogy a nyugati világ energiaiparának hajóját a zöldítés felé fordítani hiba volt, és ez a politikai elitnek csupán egy kósza hóbortjaként értelmezhető. Az érvek záporoztak a „zöldítés” ellen, mondván nemcsak sok problémát felvető folyamat, de több versenyképességi gondnak okozója is.
A nyugati világot ebben a kérdésben két részre érdemes bontani, egyrészt az öreg kontinensre, másrészt az Egyesült Államokra. Látjuk, hogy az energia megdrágult Európa számára, hiszen az orosz-ukrán háború miatt az orosz energiahordozók szankciók alá kerültek, így nagymértékben ki is estek az európai piacról. Emellett, az elmúlt időszakban a zöldenergiába való befektetés volt a legfőbb cél, nem pedig a hagyományos energiahordozók minél hatékonyabb felhasználása, és minél olcsóbb beszerzése. Minden beruházás esetén több év a megtérülés, a zöldátállásnál is ez a helyzet. Európának emiatt rövidtávon a nehezebben elérhető, drágább energiaforrások felé kellett fordulnia. A megdráguló jelenlegi energiahordozók és a befektetések, amelyek a zöld kapacitásokba irányultak, együttesen vezettek a magasabb energiaárakhoz Európában. Azonban nem azért, mert a zöldenergia rossz volna, csak az iparág még sok gyerekbetegséget hordoz ma is, és az új kapacitások még nem is minden esetben tudtak működésbe állni. Az Egyesült Államokban is elindították a zöldátállás folyamatát, azonban itt a legutóbbi hírek szerint lassítják azt. A frissen felesküdött Donald Trump elnök első döntéseinek egyikével kihúzott - kvázi egy tollvonással - az előző vezetés ilyen irányú törekvésekeiből jónéhányat. Az Egyesült Államok és Európa lehetőségei azonban különbözőek. Európa nem tudja kielégíteni energiaigényét a saját területéről származó szénhidrogénekből, hiszen nincsenek megfelelő mennyiségben ilyen jellegű ásványkincseink. Az Egyesült Államokban azonban ez rendelkezésre áll, és a jelenlegi tervek szerint még fel is szeretnék pörgetni az olaj- és gázkitermelést, hogy az USA-ból kiinduló szénhidrogénexport minél nagyobb volumenű legyen a világban.
Európa jelenlegi megdrágult energiamixére azonban nem az a jó válasz, hogy állítsuk vissza a régi világot. Nem érdemes újra az orosz energiahordozó importra alapozni a jövőben, mondván az olcsóbb lenne, hanem az elmúlt évtized zöldátállásának folytatására és annak felgyorsítására volna szükség. Nemcsak azért, mert az orosz ellátás láthatóan politikailag ellehetetlenült, és ennek kockázata a jövőben is fennáll, hanem azért is, mert akkor Európa továbbra is fenntartaná a nagyfokú szénhidrogén függőségét, azaz ki lenne szolgáltatva nagyban az olaj- és gázpiaci trendeknek. Európa függetlenségének mértéke akkor növelhető, ha a megújuló energiatermelést további bővítjük. Minél nagyobb arányban képes az európai kontinens megújuló energiatermelésből származó energiát a gazdaságban felhasználni (és ehhez leginkább a tárolás és/vagy a megfelelő időben történő fogyasztás kérdését kellene megoldani), annál hatékonyabb és függetlenebb tudna lenni.
Szerencsére a mostani trendek igazán biztatóak. 2024-ben az öreg kontinens energiaigényét már közel 50%-ban (!) fedezte a megújuló energiatermelés. Európában a gyengécske 2024-es gazdasági teljesítmény ellenére is emelkedett az energiaigény, amelyhez képest még nagyobb arányban tudtunk megújuló erőforrásokból energiát előállítani, mint az előző években. A megújulók kétszer annyi energiát termeltek mint az atomerőművek, és közel kétszer annyit mint, amit gáz- és szénerőművekből állítottunk elő. Első alkalommal fordult elő, hogy napenergiából több energia termelődött, mint a szénerőművekben előállított mennyiség! Ez a tendencia az európai energiatermelésnek a széndioxid kibocsátásában is meglátszik, hiszen a 2007-es „csúcs” évhez képest kevesebb, mint a felére esett az emissziója!
Összefoglalva, Európa elindult egy úton, amin nincs miért lassítani. Minél nagyobb lépésekkel haladunk a zöldátállás felé, annál kisebb lesz Európa függése a szénhidrogénektől. Igaz, hogy a megújuló energiatermelésnek még több kérdését meg kell oldani a jövőben, de ezek a nehézségek nem a visszafordulás melletti érvek, hanem inkább komoly befektetési lehetőségeket jelentő területek. Az energiaipar átállásában nem vagyunk az út végén, komoly beruházások kellenek ahhoz, hogy a megújuló energia elérhetősége minél stabilabb és kiszámíthatóbb legyen. A folyamat nemcsak a függetlenségnek és a gazdaságnak kedvez, hanem mindannyiunk egészsége szempontjából is egyre látványosabb előnyöket mutat. Ráadásul, egy sor jövőbeni befektetési lehetőséget is előre jelez.
