Értékpapírok, mint hosszú távú befektetések – mennyit is érnek ma?

Értékpapírokat rendeltem vagyonkezelésbe. A „Kezelt Vagyonról” kaptam egy számviteli beszámolót, amiből egy kukkot sem értek. Tényleg kínaiul van?

Értékpapírok alatt egyrészt a részesedési jogokat megtestesítő részvények, üzletrészek; másrészt a követelést megtestesítő kötvények, váltók stb. értendők, illetve ide sorolhatjuk még az árukkal kapcsolatos zálogjegyeket, raktárjegyeket. Ezek bármelyike vagyonkezelésbe adható, s így a kezelt vagyon könyveiben megjelenik, ami, mint tudvalevő, a kettős könyvelés szabályai szerint, laikusok számára tökéletesen érthetetlen információkat mutat. Vagy mégsem?

A fenti hármas, pusztán logikai elkülönítésen kívül mindegyik kategória attól függően, hogy azokat milyen céllal vásároltuk/szereztük, lehet un. befektetett eszköz, vagy forgóeszköz. Előbbibe azok a befektetések tartoznak, melyeket éven túli tartás szándékával, tartós jövedelem, befolyásszerzés stb. céljából szereztünk be; míg utóbbiba a gyorsan forgó, rövidtávú befektetéseinket soroljuk. A megkülönböztetésnek nem csak elnevezésbéli oka van, számviteli kezelésük is eltérő, a beszámoló mérlegének eszköz oldalán különböző sorokon találjuk őket (Befektetett eszközök/Befektetett pénzügyi eszközök, illetve Forgóeszközök/Értékpapírok.)

Miután azt megtudtuk, melyik sorokat is kellene néznünk, ha befektetéseink értékére vagyunk kíváncsiak, adódik a kérdés, no, de milyen értéken szerepelnek mérlegünkben?

Üzletrészek – vételi/beszerzési értéken szerepelnek. Év végén, minden, a befektetett eszközök között szereplő befektetést értékelnünk kell. Ha veszített a bekerülési értékéből, és ez a veszteség tartós és jelentős, akkor értékvesztést kell elszámolnunk rá. Ha a birtokolt üzletrészek értéke nőtt, akkor lehetőségünk van értékelési különbözetként/értékelési tartalékként -az eszköztől független külön mérlegsoron-, kimutatni a növekményt, ha azonban így döntünk, akkor az értékelést minden évben el kell végeznünk. Mindebből az következik, hogy könyveinkből „egyszerűen” a részesedésünk piaci értéke nem olvasható ki egyetlen soron.

Kötvények, részvények a befektetett eszközök között - a belföldi kötvény/részvény a beszerzési áron kerül a könyvekbe; a külföldi kötvény/részvény a deviza vételár vásárláskori időpontban érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamon átszámított forintértékén kerül be könyveinkbe. A kapott kamatok pénzügyi bevételként számolandók el az eredménykimutatásban, míg eladáskor, ha árfolyamkülönbözet keletkezik -gyakorlatilag mindig-, azt a pénzügyi realizáláskor a pénzügyi eredményen keresztül kell elszámolnunk. Mérlegkészítéskor értékvesztést kell elszámolnunk az eladásra vásárolt kötvények/részvények esetében, ha a piaci érték tartósan 1 évet meghaladóan csökken. Ha a kötvény/részvény külföldi pénznemre szól és az év végi devizaárfolyam alacsonyabb a vásárláskori árfolyamnál, árfolyamveszteséget kell elszámolni pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként, magasabb árfolyam esetén árfolyamnyereséget a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként. Fentiekből következik, hogy ezen értékpapírok pillanatnyi valós piaci értékét pusztán a könyvekből/beszámolóból nem tudjuk megállapítani.

-azaz voltaképpen „kivezeti” a Kezelt Vagyon könyveiből-, azon likvid pénzeszközöket, melyek befektetését professzionális kezekbe kívánja adni.

Mit is lát ekkor a vagyonrendelő a Kezelt Vagyon könyveiben, beszámolójában?

A portfólió kezelésbe adott pénzeszközök esetében -elvileg más eszköz is adható portfólió kezelésbe, de jelen bejegyzésünkben csak a pénzeszközökkel foglalkozunk-, az átadott pénzösszeget, illetve devizás tétel esetén annak a választott árfolyamon átszámított értékét – árfolyamkülönbözet keletkezhet-, kell a portfólió kezelővel szembeni követelésként a mérleg eszközoldalán kimutatnunk. Év végén a devizás követelést értékelni kell (értékvesztés nyilvántartási árfolyamon; majd aktuális -választott- árfolyamra átértékelés), ennek okán szegény vagyonrendelő már végképp nem érti, milyen számot is lát a mérleg követelés során…

A portfóliókezelő általában havi bontásban információt szolgáltat a portfólió alakulásáról, az itt kimutatott kamatot, vagy veszteséget (az un. bruttó hozam, melybe általában beleértik a portfóliókezelő díját is) a követelés növekedéseként, illetve csökkenéseként kell a Kezelt Vagyon könyveiben kimutatni. A portfóliót átadó a kezelő által végrehajtott egyes műveleteket nem könyveli, azokról voltaképpen nincs is információja.

Összefoglalva a fentieket, adódik a kérdés: mire is jó akkor a kettős könyvvitel? Rövid, és kissé szarkasztikus válasz az, hogy kötelező. Belőle alapvetően az adóztatáshoz szükséges adatok nyerhetők ki, hiszen, mint látjuk, az egyes befektetéseken realizált eredmény mérése valósul meg az eredménykimutatásban, ami az adóalap megállapításának kiinduló pontja. Közben maga az eszköz -akár értékpapír, akár követelés-, időtlen időkig maradhat akár bekerülési értéken a mérlegben. Ennek ellenére, egy kezelt vagyon beszámolója -csakúgy, mint egy átlagos vállalkozásé-, valahol mégis hosszabb időtávban az összvagyon értékét mutatja, egy olyan idealizált időpillanatra, amikor minden nyereség-veszteség pénzügyileg is realizálódik, sem követelésünk, sem tartozásunk nincs, és minden eszközünket nyilvántartási értékén értékesítettük.

Üzletrészek esetében nyilván egy adott időpontra megrendelt piaci értékeléssel; kötvények, részvények esetében olyan külön pénzügyi nyilvántartások folyamatos vezetésével, melyet a piachoz értő, és azt figyelő pénzügyi szakember készít el számára, mint ahogy portfóliókezelésbe adott eszközöknél a portfóliókezelő által adott kimutatások, értékelések igazíthatnak el a pillanatnyi érték tekintetében.

Hunyadné Szűts Veronika - partner, igazságügyi adószakértő

Az APELSO cégcsoport által üzemeltetett blog célja kizárólag tájékoztatási és oktatási célokat szolgál, és nem minősül adózási, jogi vagy befektetési tanácsnak. Az APELSO blogok lehetőséget adnak munkatársainknak, hogy személyes érdeklődésükön és látásmódjukon keresztül bemutassák a wealth management és befektetések világa iránt érdeklődőknek az aktuális trendeket, piaci folyamatokat, történéseket. Az írásokban megjelenő információk gondosan összeállítottak, azonban nem garantálhatóak teljes pontosságukban vagy frissességükben. Az APELSO Blogon megjelenő írások kizárólag személyes véleményeket tükröznek, és nem tekinthetők adózási, befektetési ajánlásnak vagy döntési alapnak. Az olvasóknak javasoljuk, hogy minden adózási, jogi, befektetési döntésüket saját körülményeik és szakértelmük alapján alaposan mérlegeljék, és szükség esetén kérjenek szakmai tanácsot egy képzett tanácsadótól.