Érdemes-e minden forintos megtakarítást eldobni magunktól?

A hazai fizetőeszköz ott kezdte az évet ahol tavaly abbahagyta, leértékelődéssel indította az új esztendőt a főbb devizákkal szemben. 415 felett is járt a forint az euróval, míg 403 felett a dollárral szemben. Sokan már ennél is tovább mentek és az 430-440-es sáv közé vízionálták az EURHUF kurzusát. Meg volt az okuk rá, hiszen az idei évben jelentősen romlik az egyik legkedveltebb lakossági befektetésnek, a Prémium Magyar Állampapír (rövidítve PMÁP) hozama. A várakozások abba az irányba mutattak, hogy a kuponfizetést követően a befektetők a papírok eladásával, esetleg más, devizás eszközbe helyezik át a megtakarításaikat, okozva ezzel nyomást a forint árfolyamára. A forint év eleji teljesítményét nem segítette, hogy az amerikai Szövetségi Nyílt Piaci Bizottság decemberi ülését követő sajtótájékoztatón, Powell úgy fogalmazott, hogy a 2025-ös esztendőben, a várt négy kamatvágás helyett, csak két vágás kerülhet az asztalra. A januárban napvilágot látott, amerikai gazdaság állapotáról árulkodó adatok is, ebbe az irányba mutattak, sőt, a két vágás helyett, már csak egy beavatkozást vártak a piaci szereplők, az FOMC-től az adatok közzétételét követően. Így nem csoda, hogy a feltörekvő piaci devizákat, köztük a forintot, ismét a gyengélkedőre küldték a befektetők. Ezután, talán mindenkit meglepve, jött a Pálfordulat, pontosabban Trumpfordulat a devizapiacon, hiszen Mr.President, kijelentette, hogy szerinte túl erős a dollár(persze, hallottuk már tőle az ellenkezőjét is) és mindenképpen kamatvágásra van szükség a gazdaságban. Az Orosz-Ukrán konfliktus fegyvernyugvásának növekvő esélye, a korábban "beígért" kereskedelmi vámok kivetésének időbeli eltolása és Trump dollárt gyengítő kijelentéseit követően a dollárban elindult egy profitrealizálás, mely levegővételhez juttatta, a hazai fizetőeszközt is. A forint jelenleg, közel 1,5%-ot erősödött az euróval, míg 2,5%-ot a dollárral szemben, az idei évben. Így adódik a kérdés, a tavalyi év végi látottak alapján, érdemes-e minden forintos megtakarítást eldobni magunktól?

Számos tényező befolyásolja a devizaárfolyamot (pénzügypolitika, külpolitika, adósságszerkezet) rövidtávon, de ami leginkább hat a keresztárfolyamra, az a két ország közötti kamatkülönbözet. Egy befektető, kizárólag akkor hajlandó egy feltörekvő ország pénznemében tartani a megtakarítását, ha elégségesnek ítéli meg a kamatfelárat, egy fejlett piaci országhoz képest. Azonban, az elégséges szint nem képletszerű, külső környezet és szubjektív megítélés is befolyásolja annak mértékét, van amikor 0,5%-os kamatprémium is  elegendő, máskor van, amikor 5%-os prémium is kevésnek bizonyul. Az 1.ábra országokra lebontva a reálhozamok és a kamatkülönbözetek változását szemlélteti. Az ábra azt mutatja, hogy a kínált hazai reálhozam 90 bázisponttal (nagyobb mértékben csökkent mint az amerikai) csökkent, Fed-del szembeni kamatkülönbözet változatlan maradt, míg az EKB-val szembeni kamatelőny minimálisan nőtt, a megelőző (decemberi) időszakhoz viszonyítva. Ennek ellenére mégis erősödni tudott a forint, a főbb devizákkal szemben. Miért?

Ennek a legfőbb oka az Amerikai Elnök dollárt gyengítő nyilatkozatai és az amerikai kereskedelmi vámok kivetésének időbeli eltolása. A piaci szereplők tartanak attól, hogy a régi-új amerikai Elnök valamilyen módon ki tudja majd kényszeríteni az alacsonyabb amerikai kamatpályát, mely mellett többször is érvelt már. Ebben segítségére lehet Mr. President jobbkeze, Elon Musk és a DOGE néven ismertté vált csapata. A DOGE csapat nagy elánnal esett neki az amerikai fékek és egyensúlyok lebontásának, ami a Szövetségi Bankrendszer függetlenségét is elérheti. Amíg decemberben az amerikai kamatpolitikával kapcsolatban a „higher for longer” szcenárió volt a konszenzus a piacon, addig Donald Trump mostanra gondoskodott arról, hogy a befektetők megkérdőjelezzék azt. Magyarán szólva a decemberi „big picture” egy kisebb amerikai-magyar kamatkülönbözetet prediktált az idei esztendőre, amit a befektetők nem tartottak túl vonzónak, így a forint, érdemben nem tudott decemberben erősödni a zöldhasúval szemben. Donald Trump, a gyengébb dollár világképét hangoztató nyilatkozatait követően megindult a profitrealizálás a zöldhasú bankóban és olyan devizában vettek fel long pozíciót a befektetők, melyben valamekkora kamatfelárat realizálhatnak, köztük a forintban is.

Bár még csak az első, de nem a legnagyobb állományú PMÁP kupon fizetésen vagyunk túl januárban, az ÁKK által publikált adatok azt mutatják, hogy a kuponfizetést követő visszaváltás kisebb mértékű, mint amire előzetesen számítani lehetett. A 2.ábra, a tavalyi év és a január hó végi, hazai lakossági állampapír állományt (csak a tőke állományát mutatja, a kuponfizetés összegét nem tartalmazza) szemlélteti. Látható, hogy nagyságrendileg, amekkora állomány visszaváltásra került egy hónap alatt, a PMÁP sorozatból, nagyságrendileg annyival bővült, az FMÁP sorozat állománya. Ha ez a tendencia érvényesül a többi PMÁP esetében is, úgy a forintra nehezedő nyomás is kisebb lehet, mint ahogy azt decemberben gondolta a piac. A hazai januári inflációs adatok tükrében, jogosan feltételezhetjük ezt a tendenciát, hiszen a pénzromlás üteme ismét gyorsulni látszik, emiatt 2025-ös éves átlagos infláció is magasabb lehet, mint ahogy az az elemzők azt korábban várták. Így a magasabb kamatprémiummal forgó PMÁP sorozatok, 2027-ben ismét vonzó kockázatmentes befektetési alternatívák lehetnek, így a tőkekiáramlás valószínűsége is kisebb lehet ezen sorozatokból, ami a forint stabilizálását erősítheti.

A februárban közzétett, hazai januári inflációs adatok, némileg váratlanul érte piaci szereplőket, hiszen a várakozásokhoz képest, jelentősebb volt a pénzromlás üteme, a januári hónapban. Az elemzők mellett szól, hogy a januári számokat a legnehezebb becsülni, az év eleji átárazások és a bázishatások következtében. Az infláció szerkezetét tekintve, az élelmiszer árak járultak hozzá leginkább a kedvezőtlen folyamatokhoz. Mivel az inflációs kosár, egy átlagos fogyasztói kosarat szemléltet, az alacsonyabb jövedelműek körében, az érzékelt infláció jóval nagyobb lehet, mint a tényleges adatok, hiszen az ő fogyasztói kosarukban, az élelmiszerek nagyobb súllyal szerepelnek. Az inflációs kilátások, jelentősen befolyásolják a regnáló kormányok népszerűségét, így az infláció fellángolása, komoly politikai kockázatot hordoz magában. A következő országgyűlési választás, kiélezettnek tűnik egyelőre, így a kormánynak, érdeke kellene, hogy legyen, az árstabilitás. "Öngólnak" tűnik, egy ilyen környezetben, a jegybankra nyomást helyezve, a kamatok további mérséklésének kikényszerítése.

A jegybanki hitelesség aszimmetrikus folyamat: nehéz és sok időbe telik felépíteni, de könnyű azt pillanatok alatt lerombolni. Így az új jegybanki vezetés első lépéseit, különös figyelem kíséri majd. Jelenleg a piac közel 10 pontos kamatvágást áraz, a határidős kamatgörbe 6X12-es pontja(fél év múlva induló, féléves betéti kamat) a mostani jegybanki alapkamatnál minimálisan, 10 bázisponttal alacsonyabban van. Ez azt sugallja, hogy a befektetők, magasabban ragadó kamatpályára számítanak a jegybanki vezetésben bekövetkező változástól függetlenül, megtartva a forint, fejlett országokkal szembeni kamatelőnyét a jövőben is.

Az Orosz-Ukrán háború árnyéka, továbbra is távol tartja a befektetőket, az európai piacoktól. Különösen igaz ez, a közép-kelet-európai régióra. A külföldi befektetők korábban, nagy alulsúlyt alakítottak ki portfóliójukban a térséggel szemben. A kockázatkerülés, a kockázati prémiumok növekedését eredményezte, a magyar tőzsde, így továbbra is az egyik legolcsóbb európai piac, a maga 6,8-as előretekintő P/E rátájával. A diplomáciai változás Amerikában, a fegyvernyugvás esélyét növelheti, az Orosz-Ukrán fronton. Amennyiben befagyasztják a konfliktust, úgy a külföldi befektetők zárhatják alul súlyaikat a régióval szemben, megvéve köztük a magyar piacot is, ami a forint iránti keresletet növelheti. 

A 2009-es devizahitel-válságot követően, a regnáló kormány egyik nagy ígérete az volt, hogy az adósságszerkezetében, a belföldi finanszírozás felé történő elmozdulást részesítik előnybe, 30%-on maximalizálva, a külföldi devizában történő eladósodást. A Covidot követő időszakban, a devizaadóság fokozatosan nőtt, aminek a mértéke az ÁKK hivatalos adatai szerint, megközelítette a 30%-os maximumát, amit a 3.ábra is szemléltet. Jelenleg a hivatalos adatokat alapul véve, az állam a működését közel 1/3-ban külföld devizában finanszírozza, ami a forint jelentős leértékelődése esetén, komoly veszélyeket hordoz magában. Így a kormány, a hazai fizetőeszköz stabilizálódásában kellene, hogy érdekelt legyen, hiszen a devizahitel-válság politikai következményeit, a múltból már mindenki ismeri.

Ha az EURHUF árfolyam grafikonját, hosszabb időtávon szemléljük, egyértelmű trendet figyelhetünk meg, a 2008-as évtől kezdődően. A forint fokozatosan, trendszerűen értékelődött le az auróval szemben. Ez nem újkeletű, hsizen a gazdaságpolitikusok, a hazai termékek, külföldi keresletének növelését, a forint leértékelődésében látták. Bár a  közös valuta használatának nincs versenyhátránya, ahogy egy korábbi cikkemben is írtam ezzel kapcsolatban. A hosszabb távú trend, továbbra is a forint gyengülésének irányába mutat, hiszen nem történt a gazdaságban jelentős szerkezetátalakítás, továbbra is exportra termelő, alacsony hozzáadott értékű termelés folyik, zömében Magyarországon. Ennek ellenére az árfolyam, rövidtávon még erősödhet is, míg hosszabb távon a forint leértékelődésére, nagyobb esély mutatkozik.

Minden parlamenti választás előtt, minden országban, a regnáló kormányok célja, ismételten a szavazatok többségének megszerzése. Nincs ez másképp Magyarországon sem. Azonban a közvéleménykutatások azt mutatják, hogy a 2026-ban esedékes országgyűlési választás, kiélezett lehet. A hatalmon lévők minden követ megmozgathatnak, hogy jövőre is kormányt alakíthassanak. Félő azonban, hogy a kiélezett versenyfutásban, a 2022-es választásokhoz hasonló, pénzosztogatásba kezdhet a kormány. Az ilyen típusú direkt kifizetések inflációhoz és költségvetési egyensúlytalanságokhoz vezethetnek, amit a piacok büntetnek, ahogy történt ez 2022-ben (az őszi folyamatok kumulálódtak, de a makrógazdasági egyensúlytalanságok nagy mértékben hozzájárultak a forint elszállásához) is.

A februárban megjelenő, kedvezőtlen januári inflációs adatot követően, a csúcsminisztérium felől érkező hangok azt sugallják, hogy ismét,  egy nem piacbarát, jól láthatóan nem működő recepthez nyúlna, az élelmiszer árak emelkedésének megakadályozása érdekében a kormány: az árstophoz. A nem piac barát megoldásokat, sem a hazai, sem a külföldi befektetők nem értékelik, ami kockázati prémium növekedésében csapódhat le, ami ismét a forint ellen fogadó „forró” pénz kiépülését eredményezheti. Ráadásul ahogy láttuk ezt korábban is, az árstoppok hatása kontraproduktív, a kiskereskedők, a hatósági áras termékeken elszenvedett veszteségeiket, a helyettesítő termékek áraiban igyekeznek kiegyenlíteni.

Az amerikai termelőket, az importált termékekre kivetett vámokkal előnyhöz juttatni akaró, kereskedelmi politika körül is sok, a bizonytalanság. Trump a beiktatása előtt, többször fenyegetőzött azonnali 25%-os vám bevezetésével is, Kanadával és Mexikóval szemben, illetve 100%-os vámmal fenyegette meg a Brics-országokat, amennyiben a dollár, a devizapiacon betöltött hegemón szerepét leváltani kívánó, közös valuta létrehozását tervezik. A cél világos, Amerika nettó hitelfelvételi pozíciójának elmozdítása, nettó hitelező pozíció felé. A vámok kiegyenlítése Amerika és külkereskedelmi partnerei között, az exportra termelő és amerikai piaccal rendelkező országokat arra kényszerítheti, hogy az amerikai piacon való versenyképességét, a helyi deviza elgyengítésével tartsák fenn. A 2024-es, negyedéves adatokból kiindulva, bár továbbra is Németország a legnagyobb felvevő piaca az exportált Magyarországon gyártott termékeknek, de a Bloomberg adatai szerint, a második helyen az USA áll. Így amennyiben a magyar termékeket is eléri a vámok árnyéka, úgy a piac megtartása érdekében, a gazdaságpolitikusok a deviza leértékelésében gondolkodhatnának.

Horváth Gergő - portfolio manager

Az APELSO cégcsoport által üzemeltetett blog célja kizárólag tájékoztatási és oktatási célokat szolgál, és nem minősül befektetési tanácsnak vagy elemzésnek. Az APELSO blogok lehetőséget adnak munkatársainknak, hogy személyes érdeklődésükön és látásmódjukon keresztül bemutassák a wealth management és befektetések világa iránt érdeklődőknek az aktuális trendeket, piaci folyamatokat, történéseket. Az írásokban megjelenő információk gondosan összeállítottak, azonban nem garantálhatóak teljes pontosságukban vagy frissességükben. Az APELSO Blogon megjelenő írások kizárólag személyes véleményeket tükröznek, és nem tekinthetők befektetési ajánlásnak vagy döntési alapnak. Az olvasóknak javasoljuk, hogy minden befektetési döntésüket saját körülményeik és szakértelmük alapján alaposan mérlegeljék, és szükség esetén kérjenek szakmai tanácsot egy képzett tanácsadótól.