Sahm-oljunk egy picit

Claudia Sahm amerikai közgazdász, aki gazdasági elemzőként dolgozott többek között az Obama-kormány tanácsadó testületében és az amerikai jegybankban is. Kutatásával egy olyan dolgot ért el, ami ebben a szakmában nagyon keveseknek sikerül: nevét egy gazdasági törvényszerűség viseli.

Sahm kutatását az a probléma vezérelte, hogy a gazdasági recessziók azonosítása időben mindig megcsúszva történik. Az USA esetében a recessziók hivatalos kezdő- és végdátumát egy speciális non-profit intézmény, az NBER végzi, ugyanakkor a recessziós időszakok azonosítását a múltban a testület mindig is jelentős csúszással tette csak meg: az elmúlt évtizedekben 4 és 21 (!!!) hónap telt el az NBER bejelentése és a gazdasági fordulópontként azonosított első hónap között.

Sahmot, szociálisan nagyon érzékeny személyiségként (erről meglehetősen aktív Twitter-fiókját és blogját követve nem lehet kétségünk), egy olyan indikátort keresett, ami a recessziók kezdetét gyakorlatilag valós időben jelzi, segítve azt, hogy a különféle, a bajba került háztartásokat segítő direkt stimulusok, automatikus stabilizátorok időbeli késés nélkül jussanak el a rászorulókhoz.

A nemes céllal megszületett indikátorra aztán persze gyorsan lecsapott a befektetési szakma is, ami nem csoda, hiszen a mi területünkön a millió dolláros kérdés valóban az, hogy mikor lesz recesszió. Nos, a Sahm-szabály szerint az Egyesült Államok esetében akkor, ha a munkanélküliségi ráta szintje (egészen pontosan annak 3 hónapos mozgóátlaga) a megelőző 12 hónap minimumához képest fél százalékpontnál nagyobb mértékben emelkedik.

A gondolat alapvetése tehát egyszerű: recesszió akkor van, ha a munkanélküliség szintje egy bizonyos küszönértéknél nagyobb mértékben nőtt meg.

A múltbeli adatsorokon talált összefüggések természetesen nem kőbe vésett igazságok, olyannyira, hogy maga Claudia Sahm is, ahol csak tudja, elmondja, hogy mindez csak egy múltban igaz megfigyelés, nem természeti törvényszerűség. Pláne nem egy olyan hektikus – háborúkkal, járványokkal, energia-válságokkal terhelt – időszakban, mint amilyen az elmúlt 4-5 év.  

A Sahm-szabály legérdekesebb üzenete ugyanakkor talán nem is a fenti recesszió-jelző képesség. Hanem sokkal inkább az, hogy az ábra a modern gazdaságok egyik legalapvetőbb, a tőkepiacok működését is jelentősen befolyásoló karakterisztikáját tükrözi. Azt, hogy a gazdaságban alapvetően nincs tartós egyensúly, a dolgok természetesen alapállapota sokkal inkább az instabilitás.

Ha a munkanélküliségi ráta szintjét nézzük, szembetűnő, hogy az sem az alacsony, sem a magas szinteken nem stabil. Lehet, hogy a recesszió szempontjából a 0,5%-pontos emelkedés a kritikus küszöbérték, a gazdaság működésének szempontjából legalább ugyanilyen fontos jelenség, hogy ha a munkanélküliségi ráta egyszer emelkedni kezd, akkor nem a Sahm-szabály szintjénél áll meg, hanem jellemzően 3-4%-ponttal korábbi mélypontja felett.

Ha a dolgok egyszer elkezdenek romlani, akkor végül általában nagyon elromlanak.

És természetesen amikor a szörnyű szintekről javulni kezdenek, akkor jellemzően elég jól megjavulnak.  

A magyarázatot erre a visszacsatolási folyamatok adják. Ezért is működhet ilyen jól egy szabály, amely egy kritikus szint elérésekor jelez – az a komplex rendszer, amit gazdaságnak hívunk, a kis kilengéseket elbírja, de a kritikus szint felettieket már nem. Leegyszerűsítve a folyamatot: kismértékben emelkedik a munkanélküliség, ami miatt csökken a háztartások fogyasztása. A csökkenő kereslet rontja a vállalatok eredményeit, akik erre további elbocsátásokkal reagálnak. Így a munkanélküliség tovább nő, a kereslet tovább csökken, és a kör be is zárult. Az ehhez hasonló visszacsatolási folyamatok (melyek természetesen ugyanúgy működnek a másik irányban is) és az ebből adódó nem-linearitás miatt működik úgy a minket körülvevő gazdasági környezet, ahogy.

A fentiek árulkodóak abból a szempontból is, hogy miért olyan nehéz is a recessziók előrejelzése. Hiszen természetesen bár vannak olyan recessziók, amelyek szimbolikus, nagy eseményekhez köthetőek, sok esetben nem egy nagy dologról van szó kiváltó okként, hanem számos kisebb, évek alatt felhalmozódott folyamat együttes hatásáról, ahol a sok apró folyamat együttese, egymásra ható kölcsönhatása éri el a kritikus szintet. Ahogy a hasonlat tartja, nem az utolsó hópehely indítja el a lavinát, hanem a megelőző történések együttese és a körülmények együttállása.

Egy szó mint száz, érdemes figyelnünk Claudia Sahm mutatóját, és nem csak azért, mert segíthet eldönteni számunkra, hogy lassul-e a gazdaság vagy sem. Hanem azért is, mert ezen ábra igazi üzenetének megértésével többet tanulhatunk a gazdaság valós működési logikájáról, mint sok, többszázoldalas makrogazdasági tankönyvből.

A gazdaság alapvetően egy visszacsatolásokra épülő komplex rendszer. Egy rendszer, ami állandó mozgásban van, és ha kilengés mértéke meghalad egy kritikus szintet, akkor a billegésből nem térünk vissza a nyugalmi állapotba.

Ilyenkor a billegésből borulás lesz.

Pintér András - befektetési igazgató