Wealth Management különkiadás II.

Április a pénzügyi műveltség hónapja az Egyesült Államok-ban immáron 20 éve. A magas infláció, a volatilis és semmiképpen sem olcsó energiaárak, a középosztályt óriási nyomás alá helyező magas lakhatási költségek különösen aktuális teszik már tizenéves kortól a pénzügyi alapismeretek elterjesztését. A célok dióhéjban: reális pénzügyi célok, megtakarítási és költési tervek összeállítása, hozam-kockázat-időtáv-likviditási szükséglet összefüggéseinek átlátása, felelős hitelfelvételre nevelés.  Összességében egy olyan tudásszint elsajátítása, amely a tipikus ,,frusztráló dolog, le akarom tudni’’ attitűd helyett, ha nem is egy új hobbi iránt lelkesedő, de a pénzügyileg felelős módon gondolkodó családok számát látványosan gyarapítja.

Nem biztos, hogy az ördög mindig a részletekben lakozik. Pénzügyeink és vagyonunk jövőjét illetően legalább is biztosan van pár olyan nagy döntés, amit kritikus, hogy jól csináljunk. Ne a részletekben vesszünk el – olvashatjuk az aktuális híreket naphosszat, gondolkodhatunk arról, hogy az elkövetkező napokban merre mozdul a forint árfolyama, vagy hogy vajon MOL vagy OTP részvényekbe érdemes-e fektessünk, megtakarítási céljaink sikeres elérése nem ezeken a dolgokon áll vagy bukik. Hanem pár nagy dolgon. Ideális befektetési időtáv, megfelelő kockázati szint, költséghatékonyság, adózási kérdések és társaik – a Wealth Management befektetéskezelési területén van nyolc olyan fontos kérdéskör, amit, ha közösen jól csinálunk, az út nagy részét már megtettük. Ezekről kell gondolkodnunk, ezekről kell helyesen döntenünk – ezeket vesszük ezért sorra négyrészes cikksorozatunkban.

A következőkben nem reprezentatív kutatási, hanem 25 éves ügyfélkezelési tapasztalat alapján, előrebocsátva szubjektív módon emeljük ki a legjellemzőbb hibákat, kizárólag a pénzügyi portfóliót górcső alá vonva – II. rész.

Mottó: ,,Abszolút elégedett vagyok az EUR portfólióm hozamával, de mennyi is most az összértéke HUF-ban?’’

A hazai felső tízezer ügyfélkör a hazai portfólióját tekintve tipikusan min.  felerészben, külföldön könyvelt eszközei tekintetében elsöprő többségben devizában (alapvetően EUR-ban, jóval kisebb részben USD-ben fektet be), úgy, hogy többségében HUF környezetben élnek, dolgoznak. Kivételt képeznek a jelentős részben már külföldön élő, adót külföldön fizető és/vagy alapvetően (pl. tulajdonolt céges operáción keresztül vagy ingatlanhasznosítással) rendszeres devizabevétellel rendelkező családok.

A fentiekből semmilyen egetverő probléma nem származik, abban az esetben, hogyha egyértelműek az ügyfél és a szolgáltató számára a portfólió referencia devizanemére, deviza fedezettségi/fedezetlenségi szintjeire vonatkozó szabályok, a szolgáltató beszámolása és beszámoltatása egyértelmű szabályrendszer szerint, megfelelő riportolás keretében történik. Amennyiben nem - egy állandó bizonytalansági faktor jelenik az ügyfél és a szolgáltató közötti kommunikációban és sok esetben egy teljesen feleslegesen fellépő újabb volatilitást növelő elem lép be.

• Befektetési portfóliók sok esetben a portfólió benchmarkolási / visszamérési devizaneméhez képest fedezetlen, ellentétes deviza denominációjú elemeket tartalmaznak, illetve gyakran első ránézésre devizanemben passzoló elemeket, amik mögött viszont olyan eltérő devizaelszámolású piacok / egyéb eszközök vannak, amelyek megint csak növelik a fedezetlen arányt.
• Általában a rendelkezésre álló derivatív eszköztár (igaz ott is csak kis volumenben) spekulációra és nem devizafedezésre van kihasználva.
• Mindezt tetézve a fenti ,,vegyes’’ devizanemű portfólió(eleme)k sok esetben egy portfólióba vannak bezsúfolva, végképp megnehezítve a tisztánlátást.
• A portfóliók egy jelentős részénél csak az egyes portfólióelemek hozama kerül kimutatásra, így nincs is lehetőség annak a referencia devizanemben történő teljes hozam kalkulációra, amely hatékonyan meg tudná mutatni a nem megfelelő arányú fedezetlen devizapozíciókból eredő esetleges negatív teljesítményt és sokszor növekvő volatilitást.

Mottó: ,,Nem fognak állandóan hívogatni az ötleteikkel, miért nem ezzel kezdte?’’

A hazai felső tízezer ügyfélkör hazai portfólióját tekintve elsöprő többségben konzultatív szolgáltatás - befektetési tanácsadás keretében menedzseli portfólióját, a szolgáltató ötleteket szállít, de a végső döntést az ügyfél mondja ki.  Az ügyfelek teljesen önálló befektetési ötleteinek szolgáltató általi teljesítése előfordul, de nem jelentős mértékben és ezek a tranzakciók jelentős részben mára költséghatékony elektronikus csatornákra kerültek átterelésre.  A fejlett piacokhoz képest hazánkban kirívóan alacsony, max. 10 %-os a diszkrecionális portfóliókezelés aránya a kezelt vagyon tekintetében, itt a különböző szintű eszközallokációs, eszközkiválasztási és időzítési döntések már mind a szolgáltatóhoz kerültek delegálásra.  A külföldön könyvelt vagyonok tekintetében a fenti arányok a kapcsolattartás nehézsége és a jóval szélesebb elérhető szolgáltatáspaletta miatt közelebb vannak az átlagos fejlett piaciakhoz, itt már markánsabb a portfóliókezelés aránya.

A régen kialakult és sajnos meglehetősen bebetonozott arányok nem tükrözik az ügyfélkör igényét és nem tudnak hatékony szolgáltatást nyújtani a legtöbb portfólió esetében. Ebben a tekintetben beleszürkülnek a környező (kivéve Ausztria), egyébként a hazainál általánosságban alacsonyabb pénzügyi kultúrával (kisebb termékválaszték, alacsonyabb kockázati profilok, ill. termék- és piac ismeret) rendelkező országok trendjébe. Amennyiben kiveszük a mintából azokat az ügyfeleket, akik teljesen önállóan intézik a befektetéseiket - a legtöbb ügyfél számára a befektetési tanácsadási folyamat túlságosan komplex és időtrabló, miközben az ügyfél nem tud elegendő időt szánni a befektetéseinek kezelésére, az egyedi termékek sokszor átláthatatlanok, a múltbeli és a jövőre projektált hozamok, illetve kockázatok elnagyoltan mutathatóak be és sok esetben a kapcsolódó riportolás a teljes portfólió hozamát hozzávetőlegesen tudja csak meghatározni. A szolgáltató oldaláról pedig hasonlóan hatékonysági problémák lépnek fel a nagyszámú befektetési tanácsadási mandátum kezelése kapcsán.

• Az ügyfelek egy jelentős része, bár valójában nem szeretne beleszólni a befektetéseinek kezelésébe, nehezen adja ki a kontrollt a kezéből.
• A szolgáltatók egy jelentős része vagy nem rendelkezik a legmagasabb hatékonyságú portfóliókezelési szolgáltatással vagy lakossági ügyfelek számára tervezett magas költséghányadú, eszközallokációs befektetési alapok segítségével, de csak befektetési tanácsadáson keresztül tud megoldást azoknak az ügyfeleknek, akik nem szeretnének belefolyni a napi eszközallokációs döntésekbe.
• A befektetési tanácsadást a piac nem árazza átláthatóan, míg a jellegénél és szigorú szabályozási kereteinél fogva a csak transzparensen árazható portfóliókezelés ijesztően drágának tűnhet az ügyfeleknek (pedig valójában olcsóbb ld. a későbbi költségterhelésre vonatkozó fejezetet).
• Sok ügyfél és szolgáltató ,,vagy’’ relációt használ ,,és/vagy’’ helyett a befektetési tanácsadási és a portfóliókezelési szolgáltatás között, pedig nagy volumenű portfóliók esetében a két szolgáltatás párhuzamosan is futtatható, illetve egy modellportfólió alapú befektetési tanácsadási mandátum a portfóliókezelés előszobája is lehet a bizalom fokozatos felépítésével párhuzamosan.

A sorozat következő részeiben a portfólió adózásával, költségterhelésével, földrajzi allokációjával, illetve több számlavezető használata esetén pedig a teljes portfólió áttekintésével kapcsolatos kérdések következnek. 

A sorozat első része itt olvasható: https://www.apelso.hu/hu/apelso-blog/aprilis-a-penzugyi-tudatossag-honapja-wealth-management-kulonkiadas-i

Kállay András - partner, igazgatósági tag