Április a pénzügyi tudatosság hónapja - Wealth Management különkiadás I.

Április a pénzügyi tudatosság hónapja az Egyesült Államok-ban immáron 20 éve. A magas infláció, a volatilis és semmiképpen sem olcsó energiaárak, a középosztályt óriási nyomás alá helyező magas lakhatási költségek különösen aktuális teszik már tizenéves kortól a pénzügyi alapismeretek elterjesztését. A célok dióhéjban: reális pénzügyi célok, megtakarítási és költési tervek összeállítása, hozam-kockázat-időtáv-likviditási szükséglet összefüggéseinek átlátása, felelős hitelfelvételre nevelés.  Összességében egy olyan tudásszint elsajátítása, amely a tipikus ,,frusztráló dolog, le akarom tudni’’ attitűd helyett, ha nem is egy új hobbi iránt lelkesedő, de a pénzügyileg felelős módon gondolkodó családok számát látványosan gyarapítja.

Nem biztos, hogy az ördög mindig a részletekben lakozik. Pénzügyeink és vagyonunk jövőjét illetően legalább is biztosan van pár olyan nagy döntés, amit kritikus, hogy jól csináljuk. Ne a részletekben vesszünk el – olvashatjuk az aktuális híreket naphosszat, gondolkodhatunk arról, hogy az elkövetkező napokban merre mozdul a forint árfolyama, vagy hogy vajon MOL vagy OTP részvényekbe érdemes-e fektessünk, megtakarítási céljaink sikeres elérése nem ezeken a dolgokon áll vagy bukik. Hanem pár nagy dolgon. Ideális befektetési időtáv, megfelelő kockázati szint, költséghatékonyság, adózási kérdések és társaik – a Wealth Management befektetéskezelési területén van nyolc olyan fontos kérdéskör, amit ha közösen jól csinálunk, az út nagy részét már megtettük. Ezekről kell gondolkodnunk, ezekről kell helyesen döntenünk – ezeket vesszük ezért sorra négyrészes cikksorozatunkban.

A következőkben nem reprezentatív kutatási, hanem 25 éves ügyfélkezelési tapasztalat alapján, előrebocsátva szubjektív módon emeljük ki a legjellemzőbb hibákat, kizárólag a pénzügyi portfóliót górcső alá vonva – I. rész.

Mottó: ,,Mi lenne velünk TBSZ nélkül?’’

Az Alfa és Omega. A tipikusan sikeres családi vállalkozásokból kivont osztalékot, a visszavonulás kapcsán befolyt cégeladás vételárát, az újabb ingatlan tulajdonba be nem forgatandó ingatlaneladási ellenértéket, esetleges örökséget egy már magas életszínvonalon élő család az esetek többségében akár hosszútávú/intézményi – 10 évnél hosszabb befektetési időtávra is be tudná fektetni.

Valójában a legtöbb esetben a fenti időtávban be is fekteti, csak éppen a befektetési időtáv meghatározásakor tipikusan a középtáv (~3 év) kerül megjelölésre, még a TBSZ számlákon elhelyezett összegek tekintetében is, ahol a cél tipikusan nem a ,,félmegoldás’’ 3-, hanem az 5 éves időtáv megtartása.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a felső tízezer esetében belső portfólió átrendezések történnek, de trendszerűen nemhogy komolyabb portfóliók kiutalások nem (átlagosan az összvagyon kb. 50%-át lefedő TBSZ egyenlegek tipikusan min. 80 %-a újrakötésre kerül 5 évente), hanem ellenkezőleg, látható beutalások érkeznek, amelyek akár a hosszútávú befektetésre, akár az időközben felmerülő likviditási igényekre is fedezetet tudnak biztosítani. Az egyetlen komolyabb kimenő cash flow generáló erő a közvetlen ingatlanpiaci befektetések világa, amely az elmúlt években teljesen indokoltan jelentősen veszített a varázsából.

A fenti okból a valódi keretekhez képest a szolgáltató mozgástere jóval kisebb és a nap végén a lehetőségekhez képest alacsonyabb reálhozam termelésre ,,kárhoztatott’’ portfóliók kerülnek kialakításra.

Miért történik mindez több, mint 30 évvel a rendszerváltás után a historikusan, érthető okból belénk ivódott ,,bármi bármikor megtörténhet és meg is történik’’ hozzáálláson felül:

• Az esetleges likviditási szükségletek igényének megoldása összekeveredik a hosszútávú portfóliókkal, így zsigeri döntések alapján lecsökken a teljes portfólió befektetési időtávja.
• Egyáltalán nem ismertek a 8-10-12 éves futamidejű, zártvégű pl. private market (private equity/venture capital stb.) befektetések, amelyek felé konvergálhatnának a portfólió likvid részei.
• A portfóliók kisebb része van előkészítve generáció(ko)n átívelő befektetésekre és a tipikusan 65 évnél idősebb ügyfélkör érthető módon már nem kíván nagyon hosszú időtávra befektetni. Itt visszahozom a fenti, hosszú intézményi befektetési időtávot, de az életkorból fakadó nyugdíjpénztári példánál nem a nyugdíj előtt állók néhány éves, hanem a középkorúak 10 évnél hosszabb horizontját, mivel tipikusan a családi vagyon részeként tovább örökítésre szánt elemekről beszélünk.

Mottó: ,,Egyszer volt részvényem, egy jó ideig biztos nem lesz újra’’ vs.  ,,Miért nem tettünk sokkal több pénzt OTP-be’’?

A kockázati profil kiválasztása borzasztó nehéz döntés, de már sokkal könnyebb, amennyiben valós, konzekvens és egyértelműen kommunikált, 1. pontban leírt befektetési időtávnak megfelelően történik. Mivel az 1. pont sokszor félrecsúszik – gyakran alacsony-közepes kockázatú portfóliók alakulnak ki max. középtávon ismétlődő befektetésként; hosszútávú, min.  közepes kockázatúak helyett.

Miért történhetnek meg a fentiek, az 1. pontban leírt sok esetben túlságosan rövidként definiált befektetési időtávon túl?

• A bemutatott portfóliók jelentős része (kivéve befektetési tanácsadási modellportfóliók, illetve portfóliókezelési mandátumok) kapcsán szolgáltatói oldalról nem mutatható be sokéves historikus adatsor, ami indikációt adhatna a következő években elvárható prémium hozamról és főleg a maximális adott időszaki (pl. 1 naptári hónap alatt elszenvedhető/legmagasabb valaha elért portfólióértéktől mért) veszteségről.
• A portfóliókezelés (vagyis, ahol a kockázati profilon belül a teljes befektetési döntéshozatali eljárás a szolgáltatóra van bízva), amely gyors reagálást tud biztosítani magas kockázatú portfóliók esetén, nagyon alacsony, max. 5-7 %-os vagyonpenetrációval rendelkezik a hazai felső tízezer családok kiszolgálásánál az itthon könyvelt eszközök tekintetében.
• Az alternatív eszközosztály, amely egy belépő szintet jelentene a kockázatosabb portfóliók világába a kötvényportfóliókból már kilépését eldöntő ügyfélkör számára – nagy részben nem érhető el a hazai termékpalettán belül.
• A jelentős kockázatot hordozó részvény eszközosztály kb. 65 %-a egyedi részvényekben, ezeken belül is nagy koncentrációval van jelen, kevés teret hagyva a régiós, iparági, megközelítésbeli (növekedési vagy érték/osztalék) diverzifikációnak.  
• Az elvárt hozam a portfóliók egy kisebb részénél túlságosan alacsonyan van definiálva, de alapvetően nem ebből erednek a fenti problémák. A teljes vagyontervezési folyamatot (pl. tőke sérthetetlensége és kizárólag hozamokból történő kifizetések) egy másik anyag keretein belül fogjuk érinteni.

A sorozat következő részeiben a portfólió devizanemével, kezelésének módjával, adózásával, költségterhelésével, földrajzi allokációjával, illetve több számlavezető használata esetén pedig a teljes portfólió áttekintésével kapcsolatos kérdések következnek. 

Kállay András - partner, igazgatósági tag