Amikor már túl késő – ne erről szóljon az öröklés!

Halj meg nullával! – szólít fel mindenkit könyvének meglehetősen provokatív címével Bill Perkins.

Az elsőre felelőtlennek tűnő üzenet mögött ugyanakkor mély gondolatok vannak, és nem csak abból a szempontból, hogy hogyan érdemes tartalmas életet élnünk, hanem a számunkra legfontosabb szakmai területet, a generációkon átívelő vagyonkezelést illetően is.

Perkins legfőbb javaslata a tudatosság – ahogy a pénzügyeink minden területén, a vagyonátruházás kapcsán is maximálisan erre kellene törekednünk (a könyv 98%-a egyébként pénzügyi döntéseink egyéb területeiről szól, az öröklés kérdése csak mellékszálként kerül elő). A „nullával meghalni” koncepció nem azt jelenti, hogy mindent szórjunk el. Pont az ellenkezőjéről: minden tudatosan használjunk fel – adjunk, ajándékozzunk, képezzünk örökséget, de ne esetlegesen, hanem minden szempontból tudatosan és optimalizáltan.

A számok ugyanis azt mutatják, hogy ezen a téren lenne mit fejlődnünk!

Egy pici háttér arról, hogy miért is van mindez így. Az öröklés témaköre az elmúlt években elsősorban a vagyoni egyenlőtlenségek miatt került a közgazdászok látókörébe. Az ezzel kapcsolatos előzetes, mindannyiunkban élő feltételezéseket a számok meg is erősítették: bár az USA-ban minden évben mintegy kétmillió háztartás kap valamiféle örökséget vagy egyéb ajándékot, mindezek eloszlása nagyon egyenlőtlen. Ezen transzferek összértékének 40%-át az 1 millió dollár feletti, darabszámra a teljes ilyen jellegű tranzakciók mindössze 2%-át adó esetek adják. Mindezen túl a generációk közötti vagyonátruházás során az átadott vagyon több mint 50%-a a már eleve a legvagyonosabb 10%-hoz tartozókhoz kerül. Azaz a nagy vagyonok a vagyonosok között mozognak – vagyonosoktól a már eleve vagyonosokhoz.  

Van ugyanakkor egy komoly bökkenő. A számok ugyanis azt mutatják, hogy örökséget – jövedelmi helyzettől függetlenül – jellemzően 60 éves koruk környékén kapnak a örökösök. Az ok egyértelmű: az örökség alapvetően a megelőző generáció elhalálozásához kapcsolódik, a távozó 80 év körüliek hagyják vagyonukat az akkor 60 év körüliekre. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az elmúlt évtizedekben a generációk közötti vagyon-transzfereknek stabilan 80-90%-a örökség, és nem ún. élők közötti ajándékozás formáját öltötte, akkor láthatjuk, hogy miért is kritikus kérdés az időzítés témaköre a wealth management kapcsán.

Bill Perkins szerint ugyanis ebből adódik a három V problémája: véletlenszerű pénzösszeget, véletlenszerű időpontban hagyunk véletlenszerű örökösöknek. Perkins szerint ez így rendkívül hatékonytalan és kontrollálatlan – nem tudjuk, hogy kik lesznek még életben halálunkkor potenciális örököseink közül, akik ráadásul akkor jutnak pénzhez, amikor igazán annak már nem is tudják hasznát venni.

Pénzünkből általában, így örökségként szánt vagyonunkból is akkor tudjuk kihozni a legtöbbet, ha azt életszakaszainkhoz igazítjuk. A könyv szerzőjének egyik legerősebb üzenet ez: a pénz értéke az egyes életszakaszokban eltérő,  így adni is akkor célszerű, amikor a pénzt örökül kapók annak igazán nagy hasznát tudják venni. Ez pedig jó eséllyel nem akkor van, amikor már az örökösök is öregkorukban járnak, hanem inkább korábbi életszakaszokban. Sokkal korábbiakban.   

Jókor adni (kétszer ad, aki jókor ad!) – ahogy oly’ sok esetben látjuk ezt az Apelson belül is – minden más pénzügyi döntéshez hasonlóan kettős feladat. Legalább annyira pszichológiai, mint szakmai. Pszichológiai, mert fejben kell ehhez először rendbe tenni magunkban dolgokat, sok szempontból átalakítva korábbi, ösztönös gondolkodásunkat. És természetesen szakmai, mert ha a szándék megszületett, nagyon tudatosan terveznünk és strukturálnunk is kell: vagyont, befektetéseket és utódlásmenedzsmentet egyaránt.

Így lehet a három V helyett az öröklést pénzügyi szempontból jól csinálni – tudatosan meghatározott pénzösszeget, optimális időpontban, az általunk kijelölt személyekre hagyni.

Pintér András - befektetési igazgató

Az APELSO cégcsoport által üzemeltetett blog célja kizárólag tájékoztatási és oktatási célokat szolgál, és nem minősül befektetési tanácsnak vagy elemzésnek. Az APELSO blogok lehetőséget adnak munkatársainknak, hogy személyes érdeklődésükön és látásmódjukon keresztül bemutassák a wealth management és befektetések világa iránt érdeklődőknek az aktuális trendeket, piaci folyamatokat, történéseket. Az írásokban megjelenő információk gondosan összeállítottak, azonban nem garantálhatóak teljes pontosságukban vagy frissességükben. Az APELSO Blogon megjelenő írások kizárólag személyes véleményeket tükröznek, és nem tekinthetők befektetési ajánlásnak vagy döntési alapnak. Az olvasóknak javasoljuk, hogy minden befektetési döntésüket saját körülményeik és szakértelmük alapján alaposan mérlegeljék, és szükség esetén kérjenek szakmai tanácsot egy képzett tanácsadótól.