Az idézett sor sokak számára ismerős lehet, hiszen Máté Péter Egyszer véget ér című slágeréből származik, amelyen elgondolkodva és más kontextusban helyezve, talán aktuálisabb mint valaha. A 2019-es esztendő, a Covid19-járvány megjelenésével egy korszak fordulópontja lehetett, ami nem csak gazdasági, de politikai, társadalmi értelemben is lezárt egy nagy időszakot. Az 1989-es keleti-blokk szétesését követően a posztszocislista országok integrálása a nemzetközi kereskedelembe, majd Kína csatlakozása a WTO-hoz, képzett, bőségesen és olcsón rendelkezésre álló munkaerőt kínált a világpiacok számára. A gazdasági liberalizmus a virágzását élte, melyet a 2007-2008-as válság megtört ugyan, de 2008-as pénzügyi válságot követő időszakot a goldilocks makrógazdasági környezet jellemezte, a koronavírus megjelenéséig. Azonban a világ egyelőre, úgy tűnik, nem a Covid19 előtti időszak felé halad, a növekedést támogató munkaerőpiaci hátszél éveken belül el fog tűnni, a társadalmak elöregedésének következtében. Jövő februárban már három éve fog zajlani az ukrán-orosz háború, újra a vámháborúk korát éljük, a globalizáció így túl lehet a fénykorán, egyre távolabbi kép a „The great moderation” időszaka. Jelenkorunk számos kihívás előtt áll: öregedő társadalmak, geopolitikai konfliktusok, szabad kereskedelem hanyatlása. Így Máté Péter-t idézve: vajon „ami elmúlt, soha nem jön vissza már”?
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már
Öregedő társadalmak
A második világháború lezárultával, amikor a nacionalista indulatok elcsitultak és a világpolitika a stabilizáció irányába fordult, az élet fokozatosan visszatért a megszokott kerékvágásba. A konfliktusok múlásával a születésszám emelkedni kezdett. Az 1946 és 1964 között világra jött nemzedéket „baby-boomer” generációként ismerjük. Ez a generáció a munkába állásával jelentős pozitív hatást gyakorolt a munkaerő-kínálatra, ami az eltartottsági ráta csökkenését eredményezte a munkaképes korú népességhez viszonyítva. Kína és a keleti blokk államainak bekapcsolódása a nemzetközi kereskedelembe, a munkaerőpiaci kedvező tendenciákkal együtt, felgyorsította a globalizációt. A növekvő foglalkoztatás és a gazdasági bővülés hozzájárult a megtakarítások gyarapodásához, ami hosszú távon alacsonyan tartotta a kamatszinteket. A dolgozók számára azonban a folyamatok kevésbé voltak előnyösek. Az olcsó, szakképzett munkaerő tömeges jelenléte gyengítette az alkalmazottak érdekérvényesítő képességét, mérsékelve a fizetések növekedésének ütemét.
A növekedést támogató munkaerőpiaci hátszél azonban éveken belül elhalványul, az 1946-1964 között született korosztály nyugdíjaztatásával, ami jelentős munkaerő kiesést fog eredményezni aggregált szinten a világpiacok számára. Az 1.ábrán látható, hogy a világ aggregált eltartottsági rátája elérte a minimumát, ami fokozatosan ismét növekedni fog az előttünk álló időszakban. Az egyre szűkösebben rendelkezésre álló munkaerő, a béreket emelheti, a munkavállalók alkupozíciója erősödhet a jövőben.
Phillips-Görbe „ellaposodása”
A globalizáció fénykorában a munkanélküliségi ráták alacsony szintre estek és a gazdaságok növekedési pályán haladtak, ennek ellenére az árak és bérek növekedési üteme alacsony szinten maradt. A globalizációval érvényét vesztette a Phillips-görbe? A válasz az, hogy nem, de elképzelhető, hogy számos ok miatt laposabbá válhatott, a gazdasági liberalizmus felgyorsulásával. A Phillips-görbe ellaposodásának egyik lehetséges magyarázata a szakszervezti tagság fokozatos csökkenése a második világháborút követően, amit a 2.ábra szemléltet. Annak ellenére, hogy konjunktúra idején a munkaerő iránti kereslet fokozatosan nőtt és a munkanélküliségi ráták alacsony szintre estek, a munkavállalók alkupozíciója fokozatosan csökkent, a szakszervezeti tagságok csökkenésének következtében.
Másik lehetséges magyarázat a Phillips-görbe ellaposodására a technológiai fejlődés. Az egyszerű, könnyen helyettesíthető munkafolyamatok automatizálásával az alacsony képzettséget igénylő munkák bérdinamikája alacsony maradt. A Phillips-görbe ezen okokból ellaposodhatott, elkerülve így az ár-bér spirált a globalizáció fénykorában.
Hová tart az egyensúlyi kamatláb?
Az egyensúlyi kamatláb meghatározása összetett feladat, mivel közvetlenül nem figyelhető meg. Ez egy olyan becsült érték, amely mellett a beruházások és megtakarítások egyensúlyban vannak, és a gazdaság a potenciális kibocsátási szinten működik, jelentős inflációs nyomás nélkül. Bár pontos szintjét nehéz meghatározni, bizonyos jelek arra utalnak, hogy a jövőben az egyensúlyi kamatláb emelkedhet az eltartottsági ráta éveken belüli növekedésének következtében, amit az 1.ábra is szemléltet. Először is, az idősek fogyasztanak, de nem termelnek, ami az inflációs kockázatot emelheti, de a társadalmi megtakarítást csökkentheti. A csökkenő aggregált munkaerő kínálat mellett a munkáltatók kénytelenek lesznek bérversenybe belemenni, a munkavállalók megtartása vagy megszerzése érdekében, ami ugyancsak az inflációs kockázatokat erősítheti. Az inflációs kockázatok növekedése hosszabb távon, szigorúbb monetáris politikát vetít előre. Másodszor, a csökkenő társdalami megtakarítás az egyensúlyi kamatlábat emelheti, hiszen az egyensúlyi kamatláb a beruházási és megtakarítási görbe metszéspontjánál alakul ki, így a beruházóknak versenyezniük kell a szűkülő megtakarítók pénzéért, ami az egyensúlyi kamatlábat is magasabban tarthatja a post-Covid19 időszakban.
Konklúzió
Éveken belül a változás szele el fogja érni a munkaerőpiacot a „boomer”-ek nyugdíjba vonulásával: egyre több nyugdíjast kell eltartania egyre kevesebb dolgozónak. Ennek következtében az eltartottsági ráta ismét emelkedésnek fog indulni. A közelgő munkaerőhiány a bérinflációs kockázatot növelheti, amit majd a végső fogyasztóknak kell megfizetni. A magasabb inflációs környezet restriktívebb kamatpolitikát hozhat magával az előttünk álló években. A társadalom elöregedése a megtakarítási rátára is hatással lehet, hiszen a nyugdíjasok nem dolgoznak, de felélik a megtakarításaikat, mely a megtakarítási ráta csökkenéséhez, az egyensúlyi kamatláb növekedéséhez vezethet. Nyilvánvaló, hogy nem a COVID-világjárvány okozza a munkaerőpiaci átrendeződést, az önmagában is végbe menne, de azt gondolom, egy nagy korszak lezárása lehetett a 2019-es koronavírus. Így egyelőre úgy tűnik, hogy az alacsony kamat, mérsékelt infláció, gazdasági növekedés időszaka hosszabb távon nem tér vissza, vagy másképp fogalmazva:
„Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.”
Horváth Gergő - portfóliómenedzser
Az APELSO cégcsoport által üzemeltetett blog célja kizárólag tájékoztatási és oktatási célokat szolgál, és nem minősül befektetési tanácsnak vagy elemzésnek. Az APELSO blogok lehetőséget adnak munkatársainknak, hogy személyes érdeklődésükön és látásmódjukon keresztül bemutassák a wealth management és befektetések világa iránt érdeklődőknek az aktuális trendeket, piaci folyamatokat, történéseket. Az írásokban megjelenő információk gondosan összeállítottak, azonban nem garantálhatóak teljes pontosságukban vagy frissességükben. Az APELSO Blogon megjelenő írások kizárólag személyes véleményeket tükröznek, és nem tekinthetők befektetési ajánlásnak vagy döntési alapnak. Az olvasóknak javasoljuk, hogy minden befektetési döntésüket saját körülményeik és szakértelmük alapján alaposan mérlegeljék, és szükség esetén kérjenek szakmai tanácsot egy képzett tanácsadótól.