Elsőre talán furának tűnhet, de a gazdasági folyamatok elkövetkező 6-12 hónapra várható alakulásának megértésig még mindig a covid-járvány körüli időszakig kell visszamennünk. A kulcs pedig a kamat-transzmisszió témaköre: az a mechanizmus, amelyen keresztül a fejlett világban végrehajtott – gyors és jelentős mértékű – kamatemelések fékezik a gazdasági növekedés mértékét.
Pontosabban: elméletileg fékeznék.
Az elmúlt negyedévekben ugyanis a tengerentúli növekedés mindenkit meglepően erős maradt, ami a vállalati profitoknak, és így a részvényárfolyamoknak is jót tett.
Arra viszonylag jó szakmai magyarázataink vannak már, hogy ennek mi lehetett az oka. Egyrészt komoly puffert jelentett a járvány alatt a háztartásoknál megképződött többletmegtakarítás, amely az idei év közepére datálható kimerüléséig többlet vásárló-erőt jelentett. Másrészt mind a vállalati-, mind a lakossági szektor jó időzítéssel fixálta hiteleinél az alacsony kamatokat még a jegybanki emelések előtt, így több szegmensbe a kamatemelések fékező hatásai még csak korlátozott mértékben gyűrűztek át.

